A régi idők vendéglátóhelyei, mint a kocsma, vendéglő és presszó, különleges világot teremtettek, ahol az emberek találkoztak, beszélgettek és megosztották egymással mindennapi életük történéseit. Ezek a helyek nem csupán italokról szóltak; a közösségi él
A fortepanos időutazás során felfedezhetjük a múlt varázsát: az első fénykép, amely közel másfél évszázada készült, a Disznófő vendéglő emblematikus helyszínét örökíti meg. Ezen a különleges estén egy 10 fős cigányzenekar varázsolta el a közönséget zenéjével, megidézve a régi idők hangulatát.
A kocsmák építészeti örökségéről, valamint berendezésükről a múlt évszázadokból meglehetősen szűkös információ áll rendelkezésünkre. A 16-17. században a boronából vagy földből készült, ritkábban kőből épült, jellemzően egyetlen helyiségből álló, szalma- vagy zsindelytetős létesítmények domináltak. Ezeket a népnyelvben korcsmálló pincéknek hívták. Az idő múlásával, a 18. századtól kezdődően, a népesség rohamos növekedésével a kocsmák száma drámai módon emelkedett. Például Kecskeméten a 19. század első felében már 150 különböző kocsma működött. A polgárosodás folyamata szorosan összefonódott a kocsmakultúra fejlődésével, amely egészen a 20. századig tartott.
Nem szükséges történészi végzettség ahhoz, hogy kellő kritikával viszonyuljunk az 1945 és 1989 közötti évtizedek társadalmi és gazdasági eseményeihez, melyek hazánk fejlődésében meghatározó szerepet játszottak. E periódus inkább egy torzult és meghajlított valóságot tükröz, amelyben a történelem és hagyományaink erőszakos és igazságtalan korlátozásokkal találkoztak.
A kommunista rendszer kialakulása, valamint az új gazdasági elgondolások első lépései a magántulajdon eltüntetésével indultak. E folyamat során nem csupán a nagyobb vállalkozások, hanem sok esetben a családi háttérrel rendelkező kisipari egzisztenciák is áldozatul estek. A kávéházak, kocsmák és vendéglők, amelyek gyakran generációkon át öröklődtek, eltűntek a térképről, helyüket pedig a nagyszabású, állami irányítás alatt működő egységek foglalták el.
A magyar kocsmakultúra egy különleges világ, amely mára egyre inkább elfeledetté válik. Sajnos, a mai generációk számára már alig maradtak élő emlékek a szocializmus előtti időkről, amikor a kocsmák nem csupán italok fogyasztásának helyszínei voltak, hanem a közösségi élet szívei is. E régi idők hangulata, a baráti beszélgetések és a hagyományos szokások varázsa mára csak egy távoli álomként él a köztudatban.
Korábbi cikkünkben épp erről beszélt a zalai kocsmaturista, Csanádi Tibor Ulu, aki szerint ezért is lehet az, hogy idehaza komoly gellert kapott a kocsmázás éthosza, és az idősebb korosztály és azok gyermekei még a reggel ötkor nyitó, munkásokat kommersz felesekkel csábító ivókra emlékeznek a hangulatos kocsmák helyett.
A Fortepan gyűjteményének legkorábbi kocsmás képe (Budapest XII. kerület, Szilassy út 18., Disznófő vendéglő 1876 körül):
Persze a múlt század második felében is voltak, maradtak klasszikus kocsmák, nagyobb számban a kisebb településeken, és a presszókultúra is ezekben az években indult el hódító útján, ami egy üde színfoltja lett ezeknek az évtizedeknek.
E sorok írója a Kucsmaturista riportján dolgozva merült el a Fortepan gyűjteményében, és megint olyan kincseket talált, hogy vétek lenne azt megtartania magának. A vendéglő, kocsma, presszó, borozó és söröző keresőszavakat bepötyögve bizony egészen a boldog békeidőkig utazhatunk vissza és leshetünk bele olyan kocsmapillanatokba, amire ma már élő ember nem emlékezhet. Ráadásul a 50-es évektől a rendszerváltásig bezárólag megnézhetjük a munkáskocsmákat és a virágzó presszókultúrát is.
Kattints a képre, és lépj be galériánkba, ahol egy lenyűgöző, történelmi búvárkaland vár rád, tele izgalmakkal és felfedezésekkel!
Ahogy azt már jól tudjuk a Fortepan időutazása során, ezúttal is összeállítottunk egy izgalmas válogatást a leglenyűgözőbb fotókból.
Valószínűleg senki sem találkozott még olyan településsel, ahol ne bukkant volna rá a sportkocsmák sajátos világára. Mi felfedeztük ennek a különleges helynek az egyik klasszikus példáját, amely 1940-ből származik, Budapest XVI. kerületében, a Sashalmi sétány és a Margit utca találkozásánál. Ez a hely nem más, mint Sóvári Kálmán Sport Kocsmája, más néven Sashalmi Sörkert. Íme egy kis ízelítő:
A Széna tér 7. szám alatti Budavár büfé varázslatos atmoszférája lenyűgözött a dupla söntéspultjával. Ez a különleges kialakítás nem csupán a tér bűvöletét fokozta, hanem a látogatók számára is egyedi élményt kínált.
A gyulai várban, 1963-ban nyílt Rondella borozó egy varázslatos időutazásra hívja látogatóit, ahol a múlt szelleme még ma is érezhető. Az épület falai között a régi korok hangulata elevenedik meg, és a borozó minden egyes sarkában a történelem morajlása hallatszik.
Egy színes kép 1973-ból, egészen egyedi retro hangulat Budapest V. kerületéből, a Semmelweis utca 1-3. szám alatti Kocsma a Pepita Oroszlánhoz műhelyből:
Egy varázslatos pillanat megörökítve a boldog békeidők hangulatában, Budapest VI. kerületének szívében, a Szinyei Merse utcában. A fénykép a 4-es számú ház előtt készült, éppen a Bácskai borozó és söröző kapuja előtt, ahol a baráti társaságok mindig szívesen megpihentek. Balra az Aradi utca kanyarulata látható, amely a város vibráló életének egy újabb szegletét kínálja.
Végül, egy 1968-as felvétel tanúsága szerint Miskolcon, Kisavason, az Első sor 15. szám alatt bukkantunk rá a romkocsmák igazi ősére, a Zsivány tanyára. Ez a hely később Alabárdos étterem és söröző néven vált ismertté, és története során sok emléket őrzött.
