Kondor Katalin szavaival élve: Olyan apokaliptikus időszakban létezünk, ahol a minket körülvevő világ szinte fizikailag is károsítja az emberek egészségét.

A Hét című műsor által vált országosan ismertté / Fotó: Fortepan RTV Újság

- Azért, mert nyugdíjas éveimet élem. De ez nem jelenti azt, hogy tétlenül ücsörgök otthon, keresztrejtvényeket fejtegetve vagy a karalábéleves receptjét böngészve. Aktív életet élek, és próbálom élvezni a mindennapokat, immár 79 esztendősen is. Több napilapban írok cikkeket, rendszeresen látogatom a színházakat és komolyzenei koncerteket, emellett szívesen veszek részt a társadalmi eseményeken is. És mielőtt megkérdezné, az egészségem kiválóan áll: még mindig futok, legyen szó hosszabb vagy rövidebb távokról, és rendszeresen tornázom is.

- Akkor engedd meg, hogy más megközelítésből tegyem fel a kérdést. Mint egykori rádiós ikon, akinek a hivatása és szenvedélye összefonódott, és aki, ahogy említette, szerencsésen jó egészségnek örvend, miért nem ragadja meg a lehetőséget, hogy visszatérjen a mikrofon mögé egy rádiós műsor keretein belül?

Azért érzem így, mert senki sem keres. Úgy tűnik, az én tapasztalatomra és tudásomra nincs igény. Pedig, ha már szóba került, nagyon örülnék, ha újra mikrofon mögé állhatnék, és megoszthatnám gondolataimat a hallgatósággal.

- Megdöbbentő, amit mond, tudniillik soha nem titkolta, hogy a jelenlegi kormányt támogatja. Egyébként ott volt a Békemeneten?

Jelenleg nem tudok részt venni, mert megfáztam. De a múltban mindig ott voltam, hiszen közéjük tartozom. Ez az én értékrendem és világlátásom. Különösen most, amikor egy jellemtelen senki messiásként próbálkozik, és belőle csak a mocsokság árad. Hatalomra tör, miközben megpróbálja manipulálni az embereket.

Bizonyára észrevette az Andrássy úton október 23-án felvonuló sokaságot. Azokat a körülbelül 150 ezer embert, akik egészen eltérő nézőpontot képviselnek a világ dolgaival kapcsolatban, mint amit a Nemzeti Együttműködés Rendszere sugall. Ők is a hazánk részei...

Sajnálatos módon el kell ismerni, hogy apokaliptikus időszakban élünk, és a minket körülvevő világ szinte szó szerint megmérgezi az embereket. Nem csupán a saját nézőpontom, hanem a statisztikák is ezt támasztják alá. A depresszió, amely a folyamatos idegeskedés és stressz következménye, a rákos megbetegedések számának növekedésével párosul, míg a létbizonytalanság állandó feszültséget generál. Folytassam? A szomszédban zajló háború, amelyért közvetlenül az Egyesült Államok is felelős, ránk is kihat. Akik ezt nem érzékelik, azok valószínűleg homokba dugják a fejüket.

- Hagyjuk a politikát, hiszen ebben a megosztott országban lassan mindenki beleőrül ebbe. Inkább azt mondja meg, kartávolságnyira a nyolcvantól, hogy elégedett-e, ha visszanézi élete filmjét?

A sorsom így alakult, és én elfogadom. Volt egy rövid házasságom, ami néhány nehézséggel és csalódással zárult, és az orvosi hiba miatt nem lett gyermekem. Mégis, ha visszatekintek, azt mondom: minden így volt rendjén! Hosszú ideje egyedül élek, de sosem érzem a magány súlyát. A születésnapomat egy nagyjából húszfős baráti körben ünneplem, akik valóban fontosak számomra. Van egy dolog, amit sajnálok: hogy túlságosan is bíztam az emberekben. Naiv módon azt hittem, ha én nem bántok másokat, akkor velem is jónak fognak lenni. Hatalmas tévedés volt ez.

Természetesen! Íme egyedibb megfogalmazásban: - Az ügynökére gondol?

Természetesen, erről van szó. Amikor kineveztek rádióelnöknek, az előző este felhívott egy kellemetlen figura a Népszavától, és közölte velem, hogy másnap megjelenik rólam egy cikk. Így is történt. Vádaskodtak, hogy ügynök voltam és besúgó, mindezt azonban bármiféle kézzelfogható bizonyíték nélkül. Minden pert megnyertem, de véglegesen elvesztettem a hitem a jogi rendszerben és a jogállamban. Lám, a "Zsolti bácsi" ügy is ugyanígy zajlik; bármikor, bárkit be lehet mocskolni, vádolni, anélkül, hogy ennek bármilyen következménye lenne.

Újra a közélet vizeire evezünk. Ezért inkább óvatosan kérdezem: szokott rádiót hallgatni?

Néha, amikor autózom, inkább a komolyzene tölti be a teret. A véleményem a mai média világáról – ha egyáltalán helyénvaló ezt a kifejezést használni – nem éppen hízelgő. A kereskedelmi televíziók műsorkínálata szinte minősíthetetlen. Ráadásul felháborító, hogy egyesek, akik csupán egy bekapcsolt telefonba beszélnek, magukat véleményformálóknak és közszereplőknek tekintik. Aztán meg csodálkozunk, hogy Magyarországon milyen színvonalú a közbeszéd!