A Középfölde igazi története: a fantasy gyökerek felfedezése Középfölde, a varázslatos világ, melyet J.R.R. Tolkien teremtett, nem csupán egy mesés táj, hanem a fantasy irodalom mély gyökereinek középpontja is. E történetmesélő univerzum a mitológia, a n
Régészeti felfedezés: A fehér jaguár birodalma ismét felfedi titkait a napfényben.
Az egyik legérdekesebb könyv, ami a témát körbejárja Winifred Peck (1882-1962) A viktoriánus gyermekkor című műve. Az 1950-es években írt visszaemlékezésében a 19. század végének iskolai világát idézi fel. A nők oktatása ekkor gyors változáson ment át: egyes iskolák még a szerény feleségek és anyák nevelésére korlátozódtak, mások viszont már tudományos képzést kínáltak a lányoknak. Peck generációja ennek a forradalmi átalakulásnak volt tanúja.
A középföld szívében rejtőző gyermekek álmokkal teli kristályvilága.
Peck egyik kifejezése, amely különösen figyelemre méltó, a "kristályvilág a középföld biztonságos közepén". Ez a metafora mélyen beleivódott Tolkien univerzumaiba, mégis Peck több regényében is megjelenik. A késő viktoriánus nevelésű írónő számára ez a fogalom valószínűleg a gyermekkor ártatlanságát és a fantázia világának tisztaságát szimbolizálta. A "kristályvilág" kifejezés egy olyan helyet idézhetett fel, ahol a valóság szépsége és a képzelet határai összemosódnak, ahol a gyermeki hitek és álmok védelmet találnak a felnőtt világ zűrzavaraival szemben. A "középföld biztonságos közepe" pedig a stabilitást, a békét és a harmóniát jelképezhette egy olyan időszakban, amikor a társadalmi normák és elvárások egyre inkább teret nyertek. Pecknek ez a kifejezés lehetőséget adott arra, hogy a felnőtté válás nehézségeit és a gyermeki álmok elvesztését egy érzelmi, mégis idealizált világban kezelje, ahol a fantázia és a valóság találkozik.
A "middle earth" kifejezés az angolszász "middangeard" szóból származik, amely a "geard" zárt, körülhatárolt területet jelentett, és rokon a mai "yard" kifejezéssel. Az északi mitológia világában a Midgard az emberek otthonát jelképezte, ellentétben Asgarddal, a istenek birodalmával, és Utgarddal, a titokzatos lények földjével. A középkori keresztény nyelvhasználatban is elterjedt, és általános értelemben "a világ" kifejezést hordozta. Egy 14. századi Nagy Sándor-románcban például így fogalmaznak: "e középső földet három régióra osztották: Európára, Afrikára és Ázsiára".
Középfölde helye a világmindenségben
A fogalom lényege abban rejlik, hogy a világunk különböző birodalmak között helyezkedik el. Ez lehet akár a menny és a pokol dichotómiája, de a fizikai tér vonatkozásában is értelmezhető. A középkori ember számára Középfölde volt az a kézzelfogható, látható valóság, amely a transzcendens magasságok és a föld alatti mélységek közé szorult, így létrehozva egy sajátos, szimbolikus térképet az univerzumban.
A középkor után a "középfölde" fogalma szorosan összefonódott a tündérvilággal és a népi hiedelmekkel. Shakespeare A windsori víg nők című művében Falstaff karakterét egy szereplő így jellemzi: "Középföld emberét érzem!" Skóciában a boszorkányperek során gyakran említették, hogy az embereket "elrabolták Középföldről" a tündérek. A második látással megáldottak állítólag képesek voltak megpillantani, ahogy a "középföldiek" találkoznak a természetfeletti lényekkel, ami még inkább felerősítette a varázslatos világ iránti vonzalmat.
Sir Walter Scott, a skót irodalom egyik kiemelkedő alakja, nem csupán regényíróként, hanem a viktoriánus gyerekkor szellemi formálódásának is jelentős hatással bírt. Műveiben a múlt romantikus idealizálása mellett a gyermeki ártatlanság és a felnőtté válás bonyolultságát is érzékeltette. A viktoriánus korszak gyermekkorának megjelenítése Scott írásaiban különleges fénytörésbe helyezi a gyermeki élményeket. A természet, a kalandok és a felfedezés öröme mellett a fiatal szereplők gyakran szembesülnek a társadalmi elvárásokkal és a felnőtt világ kihívásaival. Scott munkáiban a gyermeki álmok és valóság feszültsége teremt egyedi atmoszférát, ahol a képzelet határai kitágulnak, de a társadalmi kötelékek is megjelennek. Egyedülállóan ötvözve a történelmi hátteret és a gyermekek belső világát, Scott képes volt megörökíteni egy olyan időszakot, amikor a gyermekkort nem csupán a játék és a mulatozás idejének tekintették, hanem egyben a jellemformálás és az értékek elsajátításának is. Ezen a módon a viktoriánus gyerekkor nem csupán egy időszak, hanem egy bonyolult, sokszínű tapasztalat, amely a felnövekvő generációk számára örök érvényű tanulságokat hordoz. Scott írásai révén a múlt mesebeli tájain keresztül bepillantást nyerhetünk a gyermeki lélek mélységeibe, és megérthetjük, hogy a felnőtté válás folyamata mennyire szorosan összefonódik a kulturális örökséggel és az egyéni tapasztalatokkal.
A 19. század elején Sir Walter Scott volt az, aki a szót széles körben elterjesztette. Műveiben a halandók világát éles határokkal választotta el a Tündérország mágikus birodalmától. Winifred Peck generációja az ő meséin nőtt fel, így gyermekként Középfölde lakóiként képzelték el magukat: emberek egy olyan varázslatos univerzumban, ahol a határok könnyedén átléphetők más szellemi dimenziók felé.
Peck könyve 1952-ben látott napvilágot, csupán két évvel A Gyűrűk Ura első részének megjelenése előtt. Ezzel a "Középfölde" kifejezés végleg Tolkien nevéhez kapcsolódott, de eredeti értelme nem a fantasy világára, hanem a mi valóságunkra utalt: a változás színhelyére. Egy 12. századi költő így írta le ezt a koncepciót: "E középföld minden dolga állandóan forog és változik itt." Peck generációja, a 19. századi nők, különösen jól megértették ezt az állandó mozgást és átalakulást.
