A Lavrov-csapat képes volt felülkerekedni a tapasztalatlan amerikai tárgyalókon, állítja az ukrán vezető napilap.
A Kyiv Post beszámolója szerint Lavrov orosz külügyminiszter és csapata "oktató jellegű" bemutatót tartott Rijádban az amerikai tárgyalóknak, akik nem rendelkeznek jelentős tapasztalattal a külügyi ügyek terén. Az első jelek arra utalnak, hogy Oroszország jelentős előnyre tett szert az érdekérvényesítés terén.
Stefan Korshak külügyi elemző szerint a Kreml tisztségviselői és Trump amerikai elnök tárgyalócsapata között lezajlott első személyes megbeszélés Washington diplomáciai vereségével végződött. Oroszország megduplázta követeléseit, amelyek egyenértékűek lennének a teljes ukrán kapitulációval, miközben határozottan elutasította az Egyesült Államok által kért enyhe engedményeket. Természetesen egy bevezető és tapogatózó tárgyalás nem jelent végeredményt, de az látszik, hogy a State Department pozíciós hátrányból indul.
A megbeszélések alatt Marco Rubio amerikai külügyminiszter egy kölcsönös moratórium bevezetését javasolta, amely mind Oroszország, mind Ukrajna polgári energiahálózatait védené a támadásoktól. Ezzel szemben Lavrov a találkozó után úgy nyilatkozott, hogy az amerikai javaslat "felesleges", mivel szerinte az orosz fegyveres erők csupán katonai célpontokat támadtak, és soha nem merültek fel támadások az ukrán polgári infrastruktúra ellen.
Ez az állítás már sokszorosan megcáfolt valótlanság, hiszen az orosz vezetés is gyakran közölt jelentéseket az ukrajnai energetikai rendszerekre mért csapásokról. Lavrov kijelentése után néhány órával Oroszország csaknem 150 öngyilkos drónt lőtt ki Ukrajna energiahálózatára.
Az orosz fődiplomata viszonylag hűvös érdeklődést tanúsított az amerikai tárgyalók által felhozott kérések iránt, ám megjegyezte, hogy úgy tűnik, az Egyesült Államok egyre inkább nyitottá válik Oroszország nézőpontjának megértésére.
Ugyanakkor a Trump-adminisztráció tűzszüneti javaslatának legfontosabb aspektusát teljesen elvetette. Ez a koncepció egy olyan nemzetközi békefenntartó erő létrehozását célozta meg, amely főként NATO-tagországokból állna, és európai forrásokból finanszíroznák az ukrajnai telepítést. Lavrov hangsúlyozta, hogy az orosz fél számára ez nem szolgálhat tárgyalási alapként.
Mindkét esetben megállapítható, hogy a külügyminiszterek mozgástere meglehetősen korlátozott, tekintettel arra, hogy politikai feletteseik irányítása és utasítása határozza meg tevékenységüket. Rijádban ez különösen érvényes, hiszen Putyin és Trump elnökök elképzelései uralták a megbeszélést. Ennek ellenére a tárgyaló diplomaták kulcsszerepet játszanak abban, hogy a vezetők szándékait hatékonyan képviseljék és érvényesítsék. Ez különösen Lavrov számára jelent előnyt, aki olyan háttérismeretekkel rendelkezik, amelyek Rubio számára ismeretlenek.
Rubio megjegyzéseiben csupán annyira tért ki a témára, hogy rávilágított az Egyesült Államok korábbi kudarcaira a Kremllel való kapcsolattartás terén. Hangsúlyozta, hogy Trump "különleges tárgyalási képességei" képesek lennének meggyőzni Oroszországot és Ukrajnát, hogy engedményeket tegyenek a béke érdekében.
Míg Lavrov egy hosszú évek alatt alaposan kidolgozott stratégiára támaszkodik, Rubio csak Donald Trump korábbi kijelentéseivel rendelkezik, miszerint 24 órán belül véget tudott volna vetni a háborúnak, amely az ő elnöksége alatt el sem kezdődhetett volna. Ezen kívül Rubio azt állítja, hogy ma is megvan a szükséges rábeszélő készsége és eszközei ahhoz, hogy hatékonyan beavatkozzon a helyzetbe.
A rijádi mérleg azonban távolról sem tükrözi azt a benyomást, hogy az amerikai tárgyalók egy alaposan kidolgozott és részletes tervvel érkeztek volna, amelyet szövetségeseikkel alaposan átbeszéltek. Úgy tűnik, hogy nem szenteltek elegendő figyelmet a másik fél lehetséges taktikáinak és reakcióinak előzetes felmérésére sem.
Mit jelentene, ha az orosz fél visszatérne a három évvel ezelőtt kidolgozott téziseihez, és bejelentené, hogy alapvető követelései változatlanok? Milyen reakciókat és következményeket vonhatna maga után ez a helyzet?
Marija Zaharova, az orosz külügyminisztérium szóvivője egy szerdai sajtótájékoztatón jelezte is a Kreml régi álláspontjának megszilárdulását, hogy Ukrajna sohasem válhat NATO-taggá, és azt mondta újságíróknak, hogy Oroszország nem megy bele olyan békeszerződésbe, amely egyszerűen csak megtiltja Ukrajnának az atlanti szövetséghez való csatlakozását.
Zaharova kijelentette, hogy ha Amerika szeretné, hogy Oroszország leállítsa az Ukrajnában zajló ellenségeskedést, akkor a NATO-nak hivatalosan is vissza kellene vonnia a 2008-as bukaresti nyilatkozatát, amely szerint Ukrajna tagsága lehetséges opcióként merül fel.
Vaszilij Nebenzia, Oroszország ENSZ-képviselője, a rijádi megbeszélés után azonnal jelezte New Yorkban, hogy Oroszország bővíti követeléseit Ukrajna területeivel kapcsolatban. Ennek értelmében Kijevnek át kell adnia a Donyeck, Zaporizzsja, Luhanszk és Herszon régiók még nem megszállt részeit, továbbá teljes mértékben demilitarizált állammá kell válnia, azaz nem tarthat fenn hadsereget. A NATO-tagságról való lemondás önmagában nem elegendő; Kijevnek azt is vállalnia kell, hogy soha nem lép védelmi szövetségre egyetlen más országgal sem.
Ezek az alacsonyabb szintű, de nyilvánvalóan központilag vezérelt üzenetek azt jelzik, hogy Oroszország nem csak magabiztos pozícióból akarja folytatni a megbeszéléseket, de előállhat olyan követelésekkel is, melyekre az Egyesült Államoknak még nincs semmilyen kidolgozott stratégiája.
Oroszország "kékszalagos" küldöttséget küldött Szaúd-Arábiába Lavrov vezetésével. A tárgyalócsoport tagja volt Putyin elnök nemzetközi ügyekért felelős vezető tanácsadója, Jurij Usakov, és a nemzeti szuverén vagyonalap igazgatója, az ukrán származású Kirill Dmitrijev.
A 73 éves Szergej Viktorovics Lavrov 30 évnyi tapasztalatával érkezett Rijádba, hiszen 2004 óta ő Oroszország külügyminisztere, emellett pedig az elnök legszorosabb nemzetközi tanácsadója is. Lavrov karrierje 1976-ban indult a szovjet-orosz külügyi apparátusban, ahol azóta számos jelentős pozíciót betöltött. Két mandátumot is teljesített New Yorkban, először a Szovjetunió, majd Oroszország képviseletében az ENSZ-ben.
Putyin mellett végzett tevékenységei között kétségtelenül találhatók figyelemre méltó sikerek, mint például a nyugati beavatkozások elkerülése Grúziában és Ukrajnában, valamint a szíriai beavatkozással kapcsolatos nemzetközi ellenállás mérséklése. Ugyanakkor, a legnagyobb csalódásának számít, hogy nem tudta megakadályozni Koszovó nemzetközi elismerésének folyamatát.
Jurij Usakov, a 77 éves tapasztalt diplomata, kulcsszereplője az elnöki külügyi stábnak. Pályafutása során, egészen 1998-ig, számos diplomáciai pozícióban dolgozott Nyugat-Európában, mielőtt Oroszország washingtoni nagykövetévé vált. Ennek köszönhetően alaposan megismeri az amerikai politikai színteret és a legjelentősebb alakokat, így rendkívül értékes tudással bír a nemzetközi kapcsolatok terén.
Kirill Dmitrijev, aki 49 éves, a neves Harvard és Stanford egyetemeken szerezte meg tudását. Karrierjét a pénzügyi szektorban kezdte, ahol a Goldman Sachs és a McKinsey rangos cégeknél szerzett tapasztalatot. Kiváló angol nyelvtudása pedig különösen hasznos lehet diplomáciai tárgyalások során, ahol a precíz kommunikáció kulcsszerepet játszik a sikeres diskurzusokban.
Dmitrijev 2000-ben szerződött le Vlagyimir Putyin stábjába, ahol jelenleg a nemzetközi pénzügyek vezető felelőse. Az elnök azt várja tőle, hogy a szuverén állami tőkét intézményi befektetésekben használja fel világszerte, de különösen a fejlett ipari államokban, és a közel-keleti olajtermelő országokban. A Reuters hírügynökség szerint ő felügyelte a Kreml kapcsolatait Donald Trump kampánycsapatával a 2016-os elnökválasztáson, amit később az igazságügyminisztérium különleges vizsgálója fel is derített.
A három orosz tárgyaló mögött feltűnt Dmitrij Ribolovljev üzletember is, aki nemrégiben újra a figyelem középpontjába került. Ribolovljev, aki korábban segített Trumpnak egy nehéz adóssághelyzetből való kilábalásban, 40 millió dollárért vásárolta meg a híres Palm Beach-i ingatlant, ám a tranzakció végösszege 95 millió dollárra rúgott. Bár az orosz delegáció tagja volt, nem foglalt helyet a tárgyalóasztalnál.
Az 53 éves Rubio kubai bevándorlók fia, aki Floridában helyi egyetemekre járt, és először ügyvédként dolgozott, majd 2010-ben az USA szenátora lett. Tagja volt a külügyi és a hírszerzési bizottságnak és szenátusi idején erősen támogatta az Egyesült Államok szembeállását a tekintélyelvű rendszerekkel, természetesen vezető helyen Kubával.
Rubio 2016-ban próbálkozott az elnöki szék megszerzésével is, amivel ő lett volna a Fehér Ház valaha volt legfiatalabb lakója. A kampányban élesen kritizálta Donald Trumpot, aki szerinte "a legvulgárisabb személy, aki valaha is az elnöki posztra vágyott". Azóta gyökeresen fordított álláspontján, és immár külügyminiszterként szorosan követi az elnök retorikáját. Február elején azt nyilatkozta, hogy Trump javaslata 2,2 millió palesztin kilakoltatására kitűnő és logikus ötlet arra, hogy "újra széppé tegyük Gázát".
Rubio vállalta, hogy személyesen irányítja az USAID segélyszolgálat átszervezésének és reformjának folyamatát, amelyet Elon Musk indított el.
A Politico csütörtöki véleménycikkében arra figyelmeztetnek, hogy Rubio súlyos diplomáciai tévedést követ el azzal, hogy nem vesz részt a G20 csoport dél-afrikai csúcstalálkozóján. E döntésével ugyanis átengedi a globális kezdeményezések irányítását Oroszországnak és Kínának. A véleménycikk szerzői szerint Rubio szerepe a Trump-adminisztrációban alárendelt, és ha a helyzet nem változik, akkor csupán névlegesen töltheti be a külügyminiszteri posztot.
A demokraták, akik korábban támogatták őt a posztra, most egyre inkább aggasztónak tartják Elon Musk növekvő befolyását a külügyi ügyekben, ami új kihívások elé állíthatja a kormányzatot. Ugyanakkor Rubio erőssége lehet, hogy hosszú éveken át tagja volt a Szenátus hírszerzési bizottságának, ahol mélyreható és bizalmas ismereteket szerzett a nemzetközi politikai színtér dinamikájáról és kulcsszereplőiről. Ennek fényében elképzelhető, hogy a jövőben sikeresen visszaállíthatja a külügyi kezdeményezéseket.
Az 51 éves Mike Waltz, akárcsak Rubio, szintén floridai származású, aki 26 évig szolgált a fegyveres erőknél, főként a Nemzeti Gárdában, majd a Pentagon tanácsadója lett. Fő kutatási területe Délkelet-Ázsia és a kábítószer-kereskedelem volt, és időnként részt vett a védelmi minisztérium nemzetközi megbeszélésein. A rijádi találkozók előtt soha nem képviselte az Egyesült Államokat magasabb szintű tárgyalásokon.
Florida színeiben háromszor választották be a Képviselőházba, ahol rendre ellenezte, hogy az Egyesült Államok jelentős támogatást nyújtson Ukrajnának.
Rubióval együtt őket becézik a kormányzatban "floridai fiúknak", akikhez csatlakozik Elise Stefanik ENSZ-nagykövet. Kérdés, hogy ez a trojka képes lesz-e fékezni Elon Musk felfokozott érdeklődését a külügyek és az amerikai befolyásnövelés iránt.
Lehetséges, hogy az amerikai delegáció harmadik tagja, Steve Witkoff, az ingatlanipar milliárdos alakja, valójában jelentős hatással van Donald Trumpra. Witkoff nem csupán régi üzletfele a volt elnöknek, hanem golfpartnere is, ami talán még nagyobb jelentőséggel bír. Az új kormány megalakulása után Witkoff kulcsszerepet játszott a gázai tűzszünet újbóli életre keltésében, közvetítve a Hamász és Izrael között folyó katari tárgyalások során.
Február közepén Witkoff Moszkvába látogatott, hogy tárgyalásokat folytasson Marc Fogel, amerikai tanár kicseréléséről egy Amerikában elítélt orosz kiberbűnözőre. Trump ezzel kapcsolatban kijelentette, hogy az akció az Egyesült Államok diplomáciai sikerét jelenti, és méltatta Witkoffot a kiváló tárgyalási képességeiért.
A gázai megállapodás és a moszkvai fogolycsere előtt Witkoff soha nem képviselte az Egyesült Államok kormányát a magas szintű nemzetközi tárgyalások során.
A kérdés az, hogy az amerikai fél mennyire képes tanulmányozni és megérteni az orosz stratégiát az ukrajnai béke megteremtésére irányuló folyamatok során, és vajon képes-e megakadályozni, hogy a kezdeményezések folyamatosan Putyin elnök kezébe kerüljenek. A pesszimisták szerint felmerül az is, hogy egyáltalán van-e elegendő mozgástere ebben a helyzetben, különösen, ha Donald Trump számára az orosz kapcsolatok erősítése a fő prioritás, ahelyett, hogy a hatékony és tartós békeszerződésre fókuszálna. Az elmúlt napok eseményei egyértelmű jeleket adtak arra, hogy a békefolyamatok irányítása nem egyszerű feladat.
