A magyar identitás megsemmisítésének szelleme - tizenkilenc évvel ezelőtt Szögi Lajos tragikus halála rávilágított a társadalmi feszültségekre Olaszliszkán.
Tizenkilenc évvel ezelőtt egy tragikus esemény rázta meg az országot, amely mély nyomot hagyott a közvélemény emlékezetében. 2006. október 15-én, egy őszi vasárnap délután, Szögi Lajos földrajztanár életét vesztette Olaszliszkán, amikor egy felindult tömeg a gyermekei szeme láttára brutálisan megölte. Az 44 éves pedagógus csupán azért állt meg, hogy ellenőrizze, nem sérült-e meg az a kislány, aki hirtelen az autója elé futott. A kislány végül sértetlenül hazatért, de Szögi Lajos tragikus sorsa néhány perccel később beteljesedett, amikor a dühödt tömeg áldozatává vált.
2006. október 15-én, egy napos vasárnap délután, Szögi Lajos, a 44 éves tiszavasvári tanár, két lányával, a 14 éves Emesével és az 5 éves Zsófival az autóban, úton voltak Tiszavasváriból Vámosújfalu felé. Olaszliszkán haladtak keresztül a Kossuth utcán, amikor hirtelen egy 11 éves cigány kislány szaladt ki az autó elé. Szögi Lajos fegyelmezetten vezette az autót, pontosan betartotta a sebességhatárt, de sajnos már nem tudott időben reagálni. A kisgyerek megijedt, megbotlott, és beleesett az útszéli, sekély árokba. Szerencsére az autó nem érte el őt, és nem történt sérülés. Szögi Lajos azonnal megállt, hogy megbizonyosodjon róla, hogy a kislány valóban épségben van.
A döntés következményeként néhány másodperc elteltével az életéért kellett fizetnie. A kislány bátyja szinte villámgyorsan a kocsihoz rohant, felugrott a motorháztetőre, és ököllel nekiállt verni a szélvédőt, amely szilánkokra hullott. Ekkor érkezett meg a gyerek apja és más rokonok, akik karjánál fogva kirántották a férfit az autóból. Ezzel megkezdődött egy olyan támadás, amely a brutális erőszak szintjeit feszegette, és minden elképzelést felülmúlt.
A kislány anyja távolról, hangosan kiabálni kezdett: "Öljétek meg a magyart, mert a gyerek meghalt!" Eközben a kislány ügyesen beszaladt a házba, és próbálta megnyugtatni az anyját: "Ne sírj, anya! Élek!" De ezek a szavak csak a falaknak szóltak, senki sem hallotta őket, vagy talán senki sem akarta meghallani. A feldúlt rokonok - felnőttek és gyerekek egyaránt - dühösen nekiesnek a tanárnak, Szögi Lajosnak. Ő nem védekezett, valószínűleg a hátsó ülésen ülő két lányára gondolt, akik mindezt képtelenül nézték végig.
Emese megpróbálta eltakarni kishúga szemét, hogy az minél kevesebbet lásson a borzalomból, majd később a bíróságon így vallott: "Apukám könyörgött, hogy minket ne bántsanak, de az egyik támadó odajött a hátsó ablakhoz, és azt kiabálta, hogy ha nem fogjuk be a szánkat, minket is megvernek, és megerőszakolnak." A 14 éves lány próbált segítséget kérni az utcán álló emberektől, de hiába könyörgött, tucatnyian nézték végig a történteket úgy, hogy senki nem avatkozott közbe.
A támadás nyolc-tíz percig elhúzódott, és ez idő alatt a földön fekvő, eszméletlen állapotban levő férfit folyamatosan rúgták és taposták. Valaki annyira megerőltette magát, hogy nekifutásból rúgta meg, a férfi teste pedig megpördült a hatalmas ütéstől. Az egyik támadó sietve berohant a házba, baltát hozott, szándéka az volt, hogy levágja a férfi fejét, de a szándékát megakadályozta valaki, aki elragadta tőle a fegyvert, mielőtt végrehajthatta volna a szörnyű tettet. Egyedüli próbálkozóként egy tekintélyes idős roma férfi lépett a helyzet színpadára, akit a falu lakói nagyra becsültek. Ő figyelmeztette a támadókat: "Most már elég, mert megölitek!" – de sajnos, mire odaért, már késő volt.
Amikor végre szétszéledt a tömeg, Emese kiszállt az autóból, és édesapjához hajolt. Az arca annyira megváltozott a sérülésektől, hogy alig lehetett ráismerni, de még mindig hallatszott néhány hörgő hang. A lány kétségbeesetten kérte a közelben álló cigány lincselőket, hogy hívjanak mentőt, de senki sem reagált. Ekkor Emese felállt, kinyitotta a hátsó ajtót, és kézen fogva kivezette sokkos állapotban lévő testvérét, aki a hátsó ülésen ült, rémületében pedig már nem tudta tovább visszatartani magát. A két gyerek futásnak eredt, és végül egy arra járó autós megállt mellettük. Ő végre értesítette a mentőket és a rendőrséget, de mire a segítség megérkezett, már csak a halál beálltát tudták megállapítani.
Az igazságügyi szakértő által végzett vizsgálat során több mint 90 különféle ütést és rúgást dokumentáltak Szögi Lajos testén. A sérülések túlnyomó része a fejét és a nyakát érte, és olyan súlyosak voltak, hogy még azonnali orvosi beavatkozással sem lehetett volna megmenteni az életét. Szögi Lajos, a három gyermek édesapja, aki elkötelezetten foglalkozott a természetvédelemmel, madártani táborokat szervezett diákok számára, és nagy tiszteletnek örvendett Tiszavasváriban. Tragikus módon az életét egy olyan pillanatban vesztette el, amikor arról akart megbizonyosodni, hogy egy gyereknek nem esett-e baja.
A bírósági eljárás 2009-ben ért véget, amikor nyolc embert ítéltek el a gyilkosság miatt. Az elítéltek azt állították, hogy felháborodásukban cselekedtek, mivel azt hitték, a kislánynak súlyos sérülései lettek. A bíróság azonban nem fogadta el ezt a védelmi érvet, és megállapította, hogy az elkövetők szándéka egyértelműen a férfi megölése volt. A jogerős ítélet értelmében három elítélt életfogytiglani börtönbüntetést kapott, míg két ember 15, egy pedig 17 évet kapott fegyházban. Két fiatalkorú elkövető 10-10 évet töltött a zárkában. A bíróság a családnak 46 millió forint kártérítést ítélt meg, ám az elítéltek vagyonának hiánya miatt évekig egy fillért sem kaptak.
Később azonban egy abszurd fordulat vette kezdetét, amikor több elkövető pert indított az állam ellen, azzal az indokkal, hogy a börtön körülményei elviselhetetlenek voltak. A vécék állapota, a meleg víz hiányának következményei, és a szellőztetés teljes hiánya miatt kártérítést követeltek, mintha az ő szenvedésük lenne a legfőbb probléma ebben a helyzetben.
2019 júliusábanaz egyik elkövetőt feltételesen szabadlábra helyezték, mivel jó magaviselete miatt négy évvel korábban szabadulhatott, mint ahogy büntetése lejárt volna. Szabadulása reggelén a sajtó várt rá a Szegedi Fegyház és Börtön bejáratánál, de a férfi szótlanul, fejére húzott kabáttal ült be az autóba a rokonok mellé, és elhagyta az intézményt.
Szögi Lajos emlékére 2006-ban emlékművet állítottak a gyilkosság helyszínén, és 2011 óta minden év október 15-én Olaszliszkán megemlékezéseket tartanak. Ekkor gyászlobogókat tűznek ki a helyi közintézményekre, jelezve a tragikus esemény súlyát. Tiszavasváriban egy utcát neveztek el róla, hogy emlékét megőrizzék, míg a Magyar Madártani Egyesület posztumusz díjjal ismerte el életművét. Budapesten, a XVII. kerületben pedig egy kopjafa állít emléket Szögi Lajosnak, biztosítva, hogy nevét és örökségét soha ne felejtsük el.
A három lány felnőtt: Emese orvos lett, és rezidensként dolgozik egy budapesti kórházban, Zsófi a közelmúltban érettségizett, Zsuzsanna pedig óvónőként tevékenykedik. Szögi Lajos édesapja, aki egyetlen fiát veszítette el azon a vasárnapon, ma is Tiszavasváriban él, a temetőbe minden nap kimegy, Olaszliszkára pedig évente egyszer - október 15-én, amikor a fiát megtámadták.
19 év telt el azóta a napos, csendes őszi délutántól, a lányok felnőttek, az emlékművet évről évre megkoszorúzzák, az elkövetők közül néhányan már szabadlábon vannak, de ami történt, azt nehéz elfelejteni.
Szögi Lajos 1962. március 4-én látta meg a napvilágot, és 2006. október 15-én hunyt el. Élete során tanárként tevékenykedett, szenvedélyesen foglalkozott a természet védelmével, és három gyermek szeretetteljes édesapjaként élte mindennapjait. Egy emlékezetes pillanatban megállt az autójával, hogy megnézze, nem esett-e baja egy kisgyereknek, ami jól tükrözi empátiáját és gondoskodó lelkületét.
