A magánnyugdíjpénztári alapok álomszerű hozamokat produkálnak, ám a kormány azt akarja, hogy ezeket a megtakarításokat inkább lakásvásárlásra fordítsuk.

Az önkéntes nyugdíjpénztári alapok több mint fele kétszámjegyű hozamot ért el tavaly, a rekorder 30 százaléknál is többet emelkedett. Még a legkiszámíthatóbb portfóliók is megverték az inflációt.

Az áremelkedés mértéke 3,7 százalékos volt 2024-ben, míg az önkéntes nyugdíjpénztári alapok hozama 4,47 és 30,78 százalék között alakult. Nem volt olyan portfólió a Magyar Nemzeti Bank (MNB) honlapján közzétett napi árfolyamadatok alapján, amelyiknek ne sikerült volna megvernie a tavalyi átlagos inflációt.

A Bank360.hu elemzése alapján a magas kockázatú befektetések tavaly is meghozták a gyümölcsüket. Az önkéntes nyugdíjpénztárak tagjai közül azok, akik jelentős részvénykitettséggel rendelkező alapokban helyezték el nyugdíjcélú megtakarításaikat, kedvezőbb eredményekkel zárták az évet.

A legkiemelkedőbb teljesítményt a Pannónia Gyémánt portfóliója nyújtotta, amely rendkívül magas kockázati szinttel rendelkezik, és tavaly 30,78%-os hozamot generált. Fontos megjegyezni, hogy ez az alap csak kiegészítő jelleggel választható egy másik, alapként funkcionáló portfólió mellett. A Pannónia második legnagyobb kockázatú alapja, a Rubin, tavaly több mint 26%-os hozamot ért el, míg a Smaragd portfólió hozama 23,21%-ra rúgott.

2024-ben a pénztári alapok közül csupán nyolc érte el a 20%-os hozamot a 46-ból, és ezek jellemzően magas kockázatú befektetések voltak. A részvénypiacok, különösen a fejlett piacok és a magyar tőzsde dinamikus növekedése révén sok lehetőség adódott a profitra - emelte ki a szakértő.

A Pannónián kívül az Allianz, az Alfa, az OTP, az Aranykor és Budapest önkéntes nyugdíjpénztár is kidolgozott olyan portfóliót, amely sikeresen elérte az álomhozam szintjét. Érdemes megjegyezni, hogy ezek az alapok gyakran 80 százalékot meghaladó részvénykitettséget vállaltak, ami nagyobb kockázatot is jelentett.

A kevésbé kockázatos portfóliók is kedvező teljesítményt nyújtottak: a vizsgált alapok több mint felénél (24 a 46-ból) az árfolyam emelkedése meghaladta a 10 százalékot. Érdekes módon, azok a portfóliók, amelyek legalább 40 százalékos részvénykitettséggel rendelkeztek – legyenek azok növekedési vagy egyéb kockázatosabb típusúak – mind kétszámjegyű hozammal zárták az évet.

A pénztártagok többsége általában közepes kockázatú, kiegyensúlyozott portfóliókba fekteti a megtakarításait, ahol a részvények aránya csupán 25-40 százalék között mozog. Azonban érdemes megjegyezni, hogy tavaly a magyar állampapírpiacon is lehetőség nyílt az inflációt meghaladó hozamok elérésére, így ezek a portfóliók is jelentős nyereséggel zárták az évet. A hozamok jellemzően 9-15 százalék között alakultak, ami kedvező eredménynek számít – teszik hozzá a szakértők.

Még a 25 százalék alatti részvénykitettséggel rendelkező klasszikus alapok között is akadt néhány olyan, amelyik meghaladta a 10 százalékos árfolyamnyereséget. Például az Aranykor Klasszikusa 11 százalék feletti hozammal zárta az évet. A portfóliók, amelyek túlnyomórészt állampapírokat tartanak, viszont jellemzően 5-10 százalék közötti árfolyamnyereséggel fejezték be az előző évet. Ennek hátterében az áll, hogy a nem lakossági magyar állampapírok átlagos hozama körülbelül 5 százalék volt az év végéig. A rövid lejáratú állampapírok valamivel kedvezőbben teljesítettek, míg a hosszabb távúak gyengébben zárták az évet.

Nem véletlen, hogy Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter szemet vetett a jól fialó alapokban tartott pénzre, és ebből (is) próbálja fellendíteni a siralmas állapotban lévő építőipart.

Ilyen kiemelkedő hozamú év után ugyanis dönthetnek arról az önkéntes nyugdíjpénztárak tagjai, hogy élnek-e a kormány kínálta lehetőséggel, ami alapján egy évig a megtakarításukat vagy annak egy részét adómentesen lakáscélra használhatják fel - maximum a 2024. szeptember 30-án fennálló egyenlegük erejéig. Mivel a pénztári alapok az utolsó negyedévben is kivétel nélkül pozitív hozamot értek el, a legtöbb tag egyenlege jelenleg magasabb, mint a lakáscélra fordítható összeg.

A kérdés az, hogy ilyen hozamok láttán valóban megéri-e elkölteni lakáscélra az életvégi öngondoskodásra félretett összeget.