A zsírégetés folyamata eltérő módon zajlik azoknál, akik ezt a fajta mozgást végzik.

A sportolás pozitív hatásai közismertek. Egy friss kutatás egy újabb adalékra világít rá ezzel kapcsolatban: az állóképességi sportok, például a futás vagy az úszás hatására a szervezet sajátos módon kezdi kezelni a telített zsírokat.

A sportolói paradoxon olyan érdekes jelenség, amely a szakemberek figyelmét felkeltette, és amely a kardiovaszkuláris egészség és az anyagcsere összetett viszonyait tükrözi. Ez a jelenség a kitartó sportolók és a 2-es típusú cukorbetegségben szenvedők között figyelhető meg: mindkét csoport hajlamosabb arra, hogy izomrostsejtjeikben megnövekedett zsírtartalmat halmozzanak fel. A két csoport közötti különbségek azonban figyelemre méltóak. Míg a sportolók esetében a szív- és érrendszeri betegségek kockázata lényegesen alacsonyabb, és az inzulinérzékenységük is kiemelkedően magas, addig a cukorbetegséggel küzdők számára ezek a kockázatok sokkal aggasztóbbak. Ez a paradoxon jól mutatja, hogy a fizikai aktivitás és az edzettségi állapot milyen fontos szerepet játszik az anyagcsere és az egészség fenntartásában.

A jelenség mélyebb megértése érdekében a skóciai Aberdeen Egyetem kutatói alapos vizsgálatnak vetették alá a témát. A kutatás során 59 önkéntes férfit vontak be, köztük 30 cukorbeteget, akik nem folytattak sporttevékenységet, valamint 29 állóképességi sportolót. A kutatók kis mennyiségű különböző zsírokat injektáltak intravénásan a résztvevők szervezetébe, majd MRI technológiát alkalmaztak a combizom állapotának és működésének feltérképezésére. A cél az volt, hogy kiderítsék, miként hasznosítják az izomsejtek ezeket a zsírokat. Ezen kívül biopsziás mintavételt is végeztek a combizom sejtjeiből, hogy részletes információkat nyerjenek az anyagcsere folyamataikról.

Ezt követően a kísérleti alanyok nyolc héten át megfordították életmódjukat: a sportolók a mozgás helyett a pihenést választották, lemondva megszokott edzéseikről, míg a 2-es típusú cukorbetegek aktívabb életmódra váltottak, és heti öt órás állóképességi edzéseket kezdtek el. Nyolc hét elteltével a kutatók ismét elvégezték a kezdeti méréseket.

Korábbi vizsgálatok során megállapították, hogy a sportolók izomsejtjeiben jelentős mennyiségű telített zsír halmozódik fel, amelyet rendkívül hatékonyan képesek elégetni. Ezzel szemben a cukorbetegek szervezetének zsírraktárai főként telítetlen zsírokból álltak, ami kedvezőtlen hatással volt a zsírégetési folyamataikra. Azonban a csere után a helyzet drámaian megváltozott: a sportos cukorbetegek immár hasonló módon raktározták és égették el a telített zsírokat, mint ahogyan azt korábban a sportolók tették.

Dana Dawson professzor, az Aberdeen szív- és érrendszeri gyógyászatának tanszékvezetője, a kutatás vezetője, érdekes eredményekkel állt elő. A vizsgálataik során kiderült, hogy a telített zsírok a sportolók számára a "preferált energiaforrásként" funkcionálnak, különösen intenzív fizikai aktivitás során. Dawson kiemelte, hogy az ő kutatási eredményeik újszerű megközelítést képviselnek, és fontos betekintést nyújtanak abba, hogy a rendszeres testmozgás és a fitt életmód miként befolyásolja a telített zsírok anyagcseréjét, ezáltal hangsúlyozva a mozgás közvetlen előnyét.

A kutatás során 59 kísérleti alany adatai kerültek elemzésre, ami természetesen csupán egy apró mintát jelent. Ennek ellenére egyértelmű, hogy a jobb zsírégetési eredmények mellett a cukorbeteg résztvevők jelentős súlycsökkenést tapasztaltak, javult az inzulinérzékenységük, valamint csökkent a koleszterin- és trigliceridszintjük, sőt, az éhgyomri vércukorszintjük is kedvező irányba változott a rendszeres testmozgás bevezetésével. Ezek az eredmények meggyőző érvet szolgáltatnak amellett, hogy bárki, aki még nem kezdett el sportolni, mostantól érdemes lenne ezt megfontolnia.