**Miért van szükség valódi rendszerváltásra? - Egy új irányvonal keresése** A rendszerváltás fogalma sokak számára összekapcsolódik a politikai változásokkal, de valójában ennél sokkal mélyebb és összetettebb jelentéssel bír. A kérdés, hogy miért van szü

A feladatot el kell végezni - a pesti alsó rakpart lezárása nem okozhat aggodalmat, biztosan jól fog sülni!

A rendszerváltás kérdése folyamatosan napirenden van a magyar közélet diskurzusában. Sokan hajlamosak arra, hogy azt gondolják, csupán egy elitváltásra van szükség ahhoz, hogy a helyzet javuljon: új, friss arcok kellenek a döntéshozói pozíciókba, és minden problémára megoldás születik. De tényleg ennyire egyszerű a képlet? Valóban elegendő csupán a vezetők személyének megváltoztatása ahhoz, hogy a társadalmi igazságosság, az esélyegyenlőség, valamint a szociális problémák kezelése terén előrelépés történjen? Vagy talán a rendszer alapjaiban igényel átalakítást ahhoz, hogy valódi változások jöhessenek létre?

Bokor Pál "Hagyjuk már ezt a rendszerváltás dumát!" című írásában azt állítja, hogy a problémák forrása a "rossz emberek" vezetése, és hogy egy új elit képes lenne mindent rendbe tenni. Ez a nézet azonban komoly tévedésre épül.

Egy igazságtalan rendszer új szereplők bevonásával is képes ugyanazokat a torzulásokat fenntartani: a társadalom jelentős része továbbra is stagnál, csupán a neveket kell kicserélni a stáblistán.

A cikk szerint minden bajunkra megoldást jelentene egy kis menedzsmentfejlesztés, némi szakpolitikai finomhangolás. Az egészségügy, az ipar és a mezőgazdaság csak azért döcög, mert valaki rosszul szervezi a dolgokat - mintha a kórházi folyosókon sorakozó betegek, a szétvert vidéki üzemek vagy a földjüktől elzárt gazdák problémái tényleg egy Excel-táblán múlnának. A választási rendszer torzulásai? Az csak a politikai folklór része, a választók úgyis megszokták, hogy a szabályokat mindig az aktuális hatalom írja át. Az ellenzék megosztottsága? Az legalább színesíti a palettát, és ki ne szeretné a változatosságot, még ha az csak a tehetetlenségben is nyilvánul meg.

A társadalmi egyenlőtlenségek, a lakhatási válság, a devizahitelesek és adósok nehézségei, a nyugdíjasok és dolgozó szegények kilátástalansága, valamint a gyermekek diszkrét esélytelensége nem csupán menedzsmentproblémák. Ezek a jelenségek a rendszer mély struktúrájában gyökerező igazságtalanságok következményei. A helyzet javítása nem érhető el felszínes politikai megoldásokkal vagy új vezetői arcokkal; szükség van egy átfogó, valódi rendszerváltásra, amely újraértelmezi a társadalmi igazságosságot, az esélyegyenlőséget és a szolidaritást.

A cikk mintha figyelmen kívül hagyná, hogy 1990 óta nem csupán egy politikai rendszerben élünk, és a Fidesz 2010 utáni időszaka messze nem csupán egy elitváltás. A „fülkeforradalom” valójában a politikai, jogi és gazdasági struktúrák radikális átalakulását hozta magával. 2011-ben bevezették az új alaptörvényt, amely alapjaiban változtatta meg a hatalmi ágak közötti viszonyt és gyengítette a jogállami garanciákat. Az új választási rendszer aránytalanul kedvez a győztesnek, a választókerületek átszervezése és a győzteskompenzáció tovább erősítette a kormányzó párt pozícióját. A kormány működése egyre inkább centralizálódott, míg az intézményi rendszer átláthatósága csökkent, és a fékek és ellensúlyok szerepe jelentősen gyengült.

A kormány a Fideszhez közel álló milliárdosoknak adta át a kulcsfontosságú iparágakat, így a médiapiac nagy része is kormányzati befolyás alá került. Közben a jóléti állam alapelveit, mint a szociális ellátás, az oktatás és az egészségügy, folyamatosan gyengítették és leépítették.

A Fidesz egyre inkább jobboldali, szuverenista, euroszkeptikus bel- és külpolitikai irányba tolódott, elhatárolódva a korábbi Európa és Nyugat párti hagyományoktól.

Minden ez együtt az Orbán-rendszer.

A társadalmi problémák, mint a lakhatási válság, a devizahitelesek és adósok nehéz helyzete, valamint a nyugdíjasok és alacsony jövedelmű dolgozók kilátástalansága, továbbá a gyermekek esélyegyenlőségének hiánya nem csupán menedzsment- vagy egyéni ügyek. Ezek a jelenségek a meglévő rendszer mélyen gyökerező igazságtalanságainak következményei, amelyek sürgős figyelmet és átfogó megoldásokat igényelnek.

Ha valaki ennél kevesebbet ígér, az valóban csak duma, nem valódi rendszerváltás. Mi baloldaliak nem érjük be ennél kevesebbel. Nem egyszerű elitcserére, hanem valódi rendszerváltásra van szükség - olyanra, amely a társadalmi igazságosságot, az esélyegyenlőséget és a szolidaritást helyezi a középpontba. Csak így teremthetünk olyan országot, ahol nem a szereplők, hanem a játékszabályok változnak meg - mindenki javára.

Egy ilyen átalakulás elképzelhetetlen a baloldal politikai reprezentációja nélkül. Nemcsak a kormányváltás válik lehetetlenné, hanem a valódi rendszerváltás is, ha a DK és a mögöttünk álló baloldali választók nincsenek jelen a folyamatban.

A szerző egy elismert politikai személyiség, aki a Demokratikus Koalíció elnökségi csapatának tagjaként és a párt frakcióvezető-helyetteseként tevékenykedik.

A véleménycikkek nem mindig reprezentálják az Index szerkesztőségének hivatalos nézeteit.