Tudd meg, hogy rengetegen vagyunk, akik értéktelennek hisznek bizonyos tárgyakat, pedig lehet, hogy számos lehetőség rejlik bennük! Mielőtt elbocsátanád őket, érdemes alaposan szemügyre venni ezeket a dolgokat!

A magyar otthonok gyakran tele vannak a legkülönfélébb kacatokkal és limlomokkal, legyen szó padlásról, pincéről, garázsról vagy éppen a földszinti tárolóról. Képzeljük csak el, hogy ezek között megbújhatnak olyan értékek, amelyek akár több százezer forintot is érhetnek, még akkor is, ha a család története nem éppen nemesi vagy nagypolgári. Itt van néhány tipp, mire érdemes figyelni a kincsek felkutatása során!

Amikor először átléptem a lakásom küszöbét, a pince olyan mértékben tele volt a három évvel ezelőtt itt élő néni használati tárgyaival, hogy szinte alig lehetett mozdulni. A szívemben egy kis reménysugár élt, hogy talán rám mosolyog a szerencse, hátha rábukkanok egy Munkácsy-festményre, vagy legalább egy Ming-kori vázára. Sajnos a sok fölösleges limlom között csupán egy macskacsontvázra bukkantunk, ami nem éppen a várt kincs volt. Andi kollégánk nem találta vonzónak ezt a felfedezést, de lehet, hogy neked mégis kedved támadna a hasonló kutatásokhoz: hiszen a legtöbb háztartás tele van elfeledett kincsekkel, amelyek csak arra várnak, hogy valaki felfedezze őket. Első kiadású könyvek, régi lemezek, art deco lámpák, Herendi-gyanús csecsebecsék, sőt, számítógépes játékokkal foglalkozó magazinok – ez mind-mind olyan érték, amit ha ügyesen hirdetsz, akár komoly pénzt is hozhat!

Összegyűjtöttük a leglényegesebb kategóriákat, és készítettünk néhány hasznos tippet, valamint figyelmeztetést a lehetséges nehézségekre.

Nagyjából tíz éve robbant ki a második bakelitforradalom, azaz fiatalok milliói kezdték el olyan ütemben vásárolni a friss albumokat, újra kiadott klasszikusokat és (szerencsére) a second hand tételeket, mintha nem lenne holnap. Sokan közülük azért, mert divat, vagy mert a lemezek szép tárgyak, amelyeket ki lehet tenni a falra, polcra, nem mintha ezzel bármi baj lenne, szerencsés esetben még meg is hallgatják őket. Sokan azért, mert így szállnak szembe a zenészeket lehúzó és a zeneipart túszul ejtő streamingszolgáltatók őrületével, és fedezik fel újra, hogy zenét hallgatni odaadást és figyelmet igénylő szertartás. Sokaknál pedig komoly gyűjtőszenvedéllyé súlyosbodik ez, részben a zene iránti tiszteletből, részben meg azért, mert a bakelit a megfelelő felszereléssel sokkal, de sokkal jobban szól, mint a Spotify. (Ők azok, akik tudják azt is, hogy az nem is bakelit, hanem vinyl; mondanánk, hogy tőlük elnézést kérünk, de valószínűleg már e bekezdés első mondatánál abbahagyták ezt a cikket és a kommentdobozba gépelnek épp vadul.)

Éppen ezért a leginkább kínálkozó hely, ahol elkezdhetjük a kincsvadászatot, a családi lemezgyűjtemény. Amely jó eséllyel létezik: a 20. századi magyar családok sorsa nagyon sokszínű, de az biztos, hogy egy ponton minden háztartásban elkezdett valaki lemezeket vásárolni. A rossz hír éppen ezért az, hogy ilyen gyűjteményekkel tele vannak az adományboltok, ahol ezer-kétezer forintért árulják a Koncz Zsuzsa- és Neoton Família-életműveket, a külföldi klasszikusok "jugó" kiadásairól nem is beszélve. Így is érdemes átnézni azonban az otthoni kollekciót, kincseket ugyanis akár úgy is találhatunk, hogy a vásárláskor talán még nem is tudták a szüleink, nagyszüleink, milyen értéke lesz a lemeznek később. Ezekre figyeljünk:

A hanglemezek után logikus lenne, hogy az azokat lejátszó készülékek közt is akadnak értékes darabok, de sajnos el kell oszlatnunk az illúziókat: bármilyen csodás tárgyaknak is tűnnek, akkora a választék az új modellekből a pártízezrestől a milliós kategóriáig, hogy a hetvenes-nyolcvanas években gyártott lemezjátszók bizony nem rúgnak labdába. Főleg, hogy a mostaniak jó része már Bluetooth-kapcsolatot és digitalizáló funkciót is tartalmaz, ezek pedig nagyon jól jönnek, hiába fújnak rá az audiofil megszállottak. Nem mintha baj lenne a régi lejátszókkal, de évtizedes elhanyagoltság után formába hozni őket, azaz találni hozzájuk hangszedőt, tűt, ha kell, szíjat, nem kis munka és költség, nem véletlen, hogy még a jó minőségű példányok is legfeljebb 10-20 ezer forintokért cserélnek gazdát.

Az a tapasztalatom, hogy vásárlói szempontból sokkal előnyösebb döntés egy megbízható, használt lejátszó beszerzése, mint egy olcsó, "retró" stílusú modell, amely gyakran beépített hangszóróval rendelkezik, vagy kinyitható, bőröndszerű kialakítással bír. Ezek a termékek nem csupán silány minőségűek, de hosszú távon akár kárt is okozhatnak a lemezeidben. Tehát, ha használt lejátszót vásárolsz, megéri, de amikor eladásra kerül a sor, már nem biztos, hogy ugyanezt a hálás érzést fogod tapasztalni.

Hasonló, de némileg biztatóbb a helyzet a nyolcvanas években minden hifitorony részét képező kazettás deckekkel, ezek ugyanis egészen tisztességes összegekért pörögnek a használtpiacon. A lemezjátszókkal ellentétben ugyanis viszonylag kevés tényleg jó minőségű kazettás magnó és deck kapható újonnan, miközben már most tudni, hogy a formátum és a kazettahallgatás mint közösségi aktus lesz a következő retroőrület: Nyugat-Európában és Amerikában már minden magára valamit is adó punk- és indiefolk-együttes kiadja az albumait kazin is, és a hanglemezfetisiszták híreszteléseivel ellentétben a hangminőség is teljesen oké. Az eredmény: a működő, neves gyártótól származó deckeket simán el lehet passzolni húsz-harmincezrekért, ha kétkazettás, és a "megkíméltnél" kicsivel jobb állapotban van, még sokkal többért.

A nagyszülői ház belsejét egy olyan étkészlet uralja, amelyet a modern, ikeás és júszkós ízlésvilág giccses csecsebecséivel teli, sosem használt szekrények ölelnek körül. Ezek a porcelán kis apróságok, mint valami szent ereklyék, érinthetetlenek; hiszen az étkészlet „a vendégeknek van fenntartva”, akik valahol a múlt homályában vesztek el, így a család szimpla, hétköznapi tányérjaival beérik. Az örökség átadása vagy a felfedezés izgalma azonban nem mentes a nehézségektől. Mert a Herendi-gyár története igencsak kalandos, hiszen volt idő, amikor ezek a csodás darabok bárki számára elérhetők voltak, és gyakran a márkajelzés is rejtve maradt. De a méltán elismert hungarikumnak számító gyártók sorából sem érdemes megfeledkeznünk. „Az anyukám által rám hagyott Hajnalka mintás Hollóházi-étkészlet valóban értékes, és én is nagy gondossággal őrzöm, mert tisztában vagyok a valós értékével, és nem olcsó mulatság egy teljes készlet beszerzése” – mesélte az egyik beszélgetőpartnerünk.

Családi örökség még nálam a Zsolnay mesebögre-készlet, amik darabjátért van, aki elkér 8-10 ezer forintot.

Én például hosszú éveken át őriztem egy evőeszközkészletet, amelyet az apai nagyanyámtól kaptam ajándékba, mégpedig bontatlan, vadonatúj állapotban. Emlékszem, amikor beléptem életem első saját otthonába, izgalommal telve bontogattam a dobozokat, de csak később realizáltam, hogy ez a készlet nem csupán funkcionális eszköz, hanem egyfajta örökség is, amely összekapcsol a család történetével és emlékeivel.

amikor kidobtam volna a dobozát. Bár átfutott az agyamon, hogy érhet valamit, az akkor már elhunyt nagyanyám emléke előtt tisztelegve még sok évig használtam őket.

Mielőtt felhívnád a konténerszolgáltatót, érdemes elmerülni Anett gondolataiban. Ő az nlc világában tevékenykedik, de ha nem ott lenne, valószínűleg régiségkereskedőként építene hihetetlen karriert, és talán egy lenyűgöző, padlásbúvár témájú reality show-t is futtatna a YouTube-on, amely milliós nézettséget generálna. "Ha lehetőségem lenne rá, bútorokat gyűjtenék, hiszen ezek érnek a legjobban: bizonyos szekrényekért akár 4-500.000 forintot is elkérhetnek. Csak éppen nincs elegendő helyem a tárolásukra. Az antik lámpák, különösen az art deco darabok, szintén rendkívül keresettek és drágák, ráadásul néhány fotelért is elképesztő összegeket kérnek el. Bárcsak lenne itthon néhány ilyen kincs, ami csak porosodik!"

Mindenki ismer olyan történeteket, amikor váratlanul milliós értékű könyvek bukkantak fel egy családi könyvtárban, miután valaki végre rászánta magát a gyűjtemény átvizsgálására. De kevesen tudják, hogy a régi Bibliák különösen figyelemre méltóak. "A régi, különleges kiadású Bibliák gyakran milliós tételekért kelnek el az aukciókon, és ezek a kincsek sokszor nagyszülőknél lapulnak. Tehát érdemes óvatosan bánni velük, mert valóban jelentős értéket képviselnek. Én magam is rendelkezem néhány régi (több száz éves) könyvvel, amelyek hagyatékból maradtak rám. Hosszú órákat töltöttem azzal, hogy szelektáljam, tisztogassam és dobozba pakoljam őket, és most már csak egy értékbecslésre lenne szükségem. A dedikált példányok különösen nagy értéket képviselnek, és sokan észre sem veszik, hogy milyen kincsekről mondanak le, amikor kiürítik a könyvespolcukat egy dedikált József Attila aláírással. Pedig óriási hiba lenne alábecsülni őket! Igen, sok könyv van, amelyből rengeteg található a piacon, de van néhány ritka példány, amelyből alig akad néhány darab – ezek pedig igazi aranybányák lehetnek. Bárcsak lenne néhány ilyen a birtokomban, de sajnos nem, viszont a Kaland, játék, kockázat könyvek szép állapotban 10-20 ezer forintért is elkelnek, és ezek nem is annyira régmúlt ereklyék. Nemrég a piacon 7 ilyen könyvet vásároltam mindössze 1400 forintért, de néhány ritkább példányért 15-20 ezer forintot is elkérnek. Még nem volt szívem eladni őket, mivel gyerekkori emlékek fűznek hozzájuk. A retró mesekönyvek is népszerűek és drágák, és az Anna, Peti, Gergő-könyvek árai is az egekbe szöktek, mivel nem adták ki őket újra."

A Commodore 64, ahogy a neve is sejteti, mindössze 64 kilobyte memória birtokában van. Ezzel szemben a mai átlagos laptopok már 8-16 gigabyte RAM-ot kínálnak, ami körülbelül két-háromszázezerszeres különbséget jelent. De ne tévesszen meg minket ez a hatalmas szám, ugyanis a retro gépek nem feltétlenül olcsóbbak – éppen ellenkezőleg! Bár a klasszikus modellek gyakorlati haszna sokszor vitatható, a régi számítógépek iránti lelkesedés egy élénk és szenvedélyes szubkultúrát teremtett. A rajongók nemcsak gyűjtik, hanem újra is élesztik ezeket a gépeket, sőt, még fejlesztéseket is végeznek rajtuk. Ráadásul van, aki e régi hardverek segítségével készít zenét – ennek a műfajnak a neve chiptune. Ha belemerülünk a YouTube vagy Spotify zenei világába, számtalan mulatságos lejátszási listát találhatunk, amelyek ezt a különleges stílust népszerűsítik.

a régi számítógépek esetében a nosztalgia és az emlékek sokszor felértékelik az értéküket. Azok a gépek, amelyek egykor a szórakozás és a munka központjai voltak, ma már csak a gyűjtők és az érdeklődők figyelmét keltik fel. A csatlakoztatásuk nehézségei, mint a hiányzó kábelek és átalakítók, viszont számos potenciális vásárlót elriaszthatnak. Ha mégis sikerül életet lehelni egy ilyen gépbe, a piaci értékük 10-20 ezer forint között mozog. Ez elsőre nem tűnik soknak, de ha a készülék állapota kiváló, és extrákkal is rendelkezik, mint például joystickok, lemezek vagy külső kazettalejátszók, akkor az ár akár a duplájára is nőhet. Sőt, ha a gyári doboz is megmaradt, az akár háromszoros értéket is képviselhet. Valójában tehát a régi számítógépek nem csupán technikai relikviák, hanem a múlt emlékei, amelyek egyedi történeteket hordoznak magukban.

Az unboxing-élmény valamiért kortól, nemtől, társadalmi háttértől függetlenül alapvető igénye az emberiségnek.

A nyolcvanas és kilencvenes évek dobozos számítógépes játékkincsei – mint a Commodore, Amiga vagy a PC klasszikusai – igazi gyöngyszemek a gyűjtők számára, és 10-15 ezer forintot is könnyedén elérhetnek a piacon. Nem csupán a játékok, hanem a számítástechnikai magazinok gyűjtése is izgalmas hobbi: ha például egy egész évnyi PC Guru vagy 576 Kilobyte porosodik a polcon, olvasható állapotban jó eséllyel 10 ezer forint körüli áron eladhatod őket. Meg fogsz lepődni, milyen gyorsan talál vevőre ez a retro kincs, és az is lenyűgöző lesz, hogy milyen különleges emberekkel hoz össze ez a közös érdeklődés.