"Jelenleg csupán annyit érzékelek, hogy a fájdalom eluralkodott rajtam" - a férfi kézilabda válogatott drámai végjátékban búcsúzott a világbajnoki negyedöntőtől.

Chema Rodríguez véleménye szerint csapata a bajnoki szintnek megfelelő teljesítményt nyújtott, és igazán megérdemelte volna a továbbjutás lehetőségét.

A magyar férfi kézilabda-válogatott drámai körülmények között, egyetlen utolsó pillanatban szerzett góllal, 31-30-ra maradt alul Horvátországgal szemben a világbajnokság nyolcaddöntőjében. Ez a vereség azt eredményezte, hogy a csapat a nyolcadik helyen végzett a tornán, ezzel pedig sorozatban harmadszor szenvedett el kudarcot a világbajnoki negyedöntőben.

A kudarc különösen keserű, hiszen a mérkőzés utolsó öt percében még négy góllal álltunk az élen. Azonban a kiállítások, a technikai zűrzavarok és a kihasználatlan helyzetek sorozata lehetővé tette az ellenfél számára, hogy szép lassan visszajöjjön a meccsbe.

Fazekas Gergő, az irányító, a lefújás után az M4 Sportnak adott interjújában hangsúlyozta: "Több helyzetet hagytunk ki, és rengeteg labdát adtunk el, ami végül visszaütött ránk az ilyen fontos mérkőzéseken."

Ötvenöt percig remekül teljesítettünk, de sajnos ez ma nem bizonyult elegendőnek.

Ezért mondják, hogy hatvan percig kell pontosan, tökéletesen kézilabdázni, különben az lesz, ami most történt."

A Wisla Plock játékosa kifejezte, hogy a legfájóbb számára az a tény, hogy olyan vereséget szenvedtek el, ahol az ellenfél nem tudott semmilyen váratlan elemet bemutatni, amire ne lettek volna felkészülve. „Ez a mérkőzés valóban a mi irányításunk alatt állt. Egyszerűen nem értem, mi történt, és borzasztóan frusztráló, hogy így zártuk le a találkozót. Folyamatosan azt éreztem, hogy mi irányítjuk a játékot, a mi stratégiánk érvényesül, de sajnos mindkét félidő végén hibáztunk.”

Kiemelte, hogy mély csalódottsággal és szomorúsággal tölti el a helyzet, de ugyanakkor hisz abban, hogy ez a csapat rengeteg potenciállal bír. Úgy véli, hogy a jelenlegi nehézségek ellenére erősebben és eltökéltebben fognak visszatérni a jövőben.

Bánhidi Bence, a Szeged csapatának beállója a nyilatkozata elején őszintén elmondta, hogy jelenleg szinte sokkos állapotban van, és nem igazán tudja, mit is mondjon. "A meccs végig a mi kezünkben volt, de az utolsó percekben sajnos elhibáztuk a ziccereket, pedig három-négy góllal vezettünk. Ez végül megbosszulta magát. Hihetetlenül küzdöttünk, a szívünket és a lelkünket is beleadtuk a játékba, még ha akadtak is hibák. Végül is emberek vagyunk, és ez néha megtörténik."

Nagyon sajnálom, mert nem tudom, mikor leszünk újra ilyen közel ahhoz, hogy a négybe jussunk."

A tornán most először a kapuba álló Bartucz László úgy gondolja, hogy csapatának a győzelem járt volna. Szerinte emberfeletti erőfeszítést tettek a siker érdekében. "Teljes szívünkből küzdöttünk, de a horvátok ügyesen kihasználták a hibáinkat" - mondta a Tatabánya kapusa, aki 14 védéssel zárta a mérkőzést.

Ilic Zoran, az átlövő, a mérkőzés végén bekövetkezett kiállításokról beszélt, amelyek döntő hatással voltak a csapat teljesítményére. "Amikor Ligi (Ligetvári Patrik) piros lapot kapott, a védekezésünk... nem mondanám, hogy teljesen szétesett, de a gyengeségeink jól láthatóvá váltak. Ezt követően Sipi (Sipos Adrián) is a büntetőpadra került, míg mi a támadások során nem tudtuk kihasználni a helyzeteinket, így nem tudtunk több góllal elhúzni. A horvát csapat viszont élt a lehetőségeivel, könnyű gólokat kaptunk tőlük, és ezzel visszajöttek a meccsbe. Nagyon szomorú vagyok a végeredmény miatt, de büszke vagyok a csapatra, mert hatvan percig harcoltunk és mindent beleadtunk a játékba" - mondta el a Hamburg kézilabdázója.

Chema Rodríguez szövetségi kapitány kifejezte, hogy csapata kiváló teljesítményt nyújtott a meccsen, és kiemelte, hogy sokkal erősebbek voltak, mint a horvátok. "Nem igazán tudom, milyen érzéseim legyenek, ez rendkívül megterhelő volt számunkra" – osztotta meg véleményét, majd hozzátette, hogy a mérkőzés végén a kiállítások nem a mi javunkra alakultak, és az utolsó pillanatokban több kaput eltaláló lövést is elszúrtunk. "Nem tudom, hogy az emberek mit gondolnak rólunk, de szerintem úgy játszottunk, mint a bajnokok. Az a szomorú, hogy a sport néha ilyen kiszámíthatatlan."

Szerinte a válogatott teljesítménye miatt büszkeséget érezhetünk, hiszen a csapat mindent megtett a győzelemért. "Nincs igazán mit mondanom. Talán legközelebb..." - tette hozzá. Amikor a tornáról való visszatéréséről kérdezték, így válaszolt: "Jelenleg csak a fájdalmat érzem. Mondhatnék különféle dolgokat, de a tény az, hogy ismét búcsúzni kényszerültünk."