Munkácsy egy szegény embernek levest kínáló kislányt ábrázoló festménye került a figyelem középpontjába. Ez a művészi alkotás gyönyörűen ragadja meg a jóság és a szolidaritás szellemét, miközben a gyermek ártatlansága és nagylelkűsége egyértelműen tükröző

Munkácsy Mihály (1844-1900) Egy tál meleg leves című alkotásával gyarapodott a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum állandó kiállítása. A vélhetően 1873-ban készült festményt pénteken zárt körben mutatták be az intézményben - írta az MTI.

Gyarmati Gabriella, a múzeum művészettörténésze megosztotta, hogy a festményt hosszú távú kölcsönzési megállapodás keretében szerezték be a szegedi Móra Ferenc Múzeumtól. Ez a különleges alkotás egy magyar magángyűjtő értékes kollekciójából származik.

A festmény jelentőségét a szakértő azzal indokolta, hogy annak állapota kivételesen jó, és nem mutat restaurálásra utaló jeleket. Ezért a kép minden egyes részén Munkácsy Mihály eredeti ecsetvonásai figyelhetők meg, ami igazán különlegesnek számít a művészeti világban.

Az alkotással kapcsolatos tanulmányfotó már korábban is a múzeum gyűjteményének részét képezte - hívta fel a figyelmet.

A szakértő kiemelte, hogy a festmény és Békéscsaba közötti kapcsolatot a mű középpontjában álló kislány jelenti. Az ő karakterét Munkácsy a Csabát nemrégiben elhagyó nagybátyja, Steiner (Kövi) Jakab lányáról, Kövi Etelkáról mintázta, aki egy betyártámadás következtében távozott a városból.

Az "Egy tál meleg leves" című festmény varázslatosan egyszerű, mégis szívhez szóló jelenetet idéz meg. A kép középpontjában egy kisleány áll, aki a jóság és az önzetlen segítségnyújtás megtestesítője. A kisgyermek figyelme teljesen a kezében tartott tányérra összpontosul, mintha a benne rejlő étel nem csupán táplálék, hanem egy reménysugár lenne a mezítlábas, botra támaszkodó szegényember számára. Az őszinte figyelem és a gondoskodás légköre áthatja a jelenetet, ahol a szegénység és a jóság találkozik, egy pillanatra megvilágítva az emberi kapcsolatok mélységét.

A férfi alakja a festő által „Éjjeli kalandoroknak” nevezett műben egyértelműen az Éjjeli csavargók központi karakterét idézi fel. Az ábrázolt figura megjelenése és jellegzetes öltözete – a posztószűr – olyan markáns vonásokkal bír, amelyeket a festmény készítését megelőző tanulmányfotóról ismerhetünk meg, amely a Munkácsy Mihály Múzeum gyűjteményét gazdagítja. Ezen kívül a Pákh Imre gyűjteményében található olajvázlat is hozzájárul a figura egyediségének megértéséhez.

A sötétség leple alatt a festő egy ragyogó foltot csempészett a vászonra: az ablakkeretén át beáramló fény, mint a remény szimbóluma, megvilágítja a komor szobát. Ez a megoldás éppúgy tükrözi a remény szikráját, ahogyan azt a Siralomház című művében is megörökítette.

Gyarmati Gabriella hozzátette: az Egy tál meleg leves festésmódja jól példázza Munkácsy munkamódszerét, ami oly nagy hatást váltott ki a korabeli kritikusokból, műpártolókból és közönségből egyaránt. A művész festéstechnikájának lényege az volt, hogy a vastagon felhordott festékréteget lendületes ecsetjárással, nagyvonalú gesztusokkal alakította.

A pénteki zártkörű bemutató után Zalán Tibor Idegenek és ismerősök című, Munkácsy Mihály és Jókai Mór képzelt párizsi találkozásáról szóló drámáját játsszák el a múzeumban a Békéscsabai Jókai Színház művészei.