Felfedezés a Keleten maradt magyarokról: senki sem sejtette, hogy ilyen lenyűgöző titkok rejtőznek a múltjukban.

A magyar őshaza, valamint keleten maradt rokoni népeink titka a mai napig izgalmas rejtélyként lebeg előttünk.

A magyarság a 9. század végén érkezett meg a Kárpát-medencébe, és ez a történelmi esemény számos kérdést vet fel. Bár a tudományos közösség számára nem ismeretlen Levédia és Etelköz, mint az őshaza lehetséges helyszínei, a részletek homályosak maradnak. Az okok és körülmények, amelyek idevezettek minket, még mindig rejtély övezik, így a múltunk ezen szakasza egy izgalmas kutatási terület marad.

A 13. században Julianus barát és társai elindultak kelet felé, hogy felfedezzék az ott rekedt magyar testvérek nyomait. Kitartó keresésük végül gyümölcsözőnek bizonyult: a domonkos szerzetes egy olyan asszonnyal találkozott, akivel nyelvük és szívük összekapcsolta őket, így gondolatainkat és érzéseinket szavak nélkül is megértették.

A néhány év múlva bekövetkező tatár invázió azonban gyökeresen átalakította a helyzetet. Ki tudja, milyen irányban fejlődtek volna a Kárpát-medencei és a keleti magyar közösségek, ha nem szakítja félbe a mongol hódítás? A "kutyafejű" hadak mindent elpusztítottak, ami csak az útjukba került, és úgy hírlik, hogy a keleti magyarság is a kegyetlen vérontás áldozatául esett.

Valóban nyomtalanul tűntek el? Erről diskurált a Vasárnap.hu portálon Sudár Balázs történész, aki rámutatott, hogy a valóság nem annyira borongós, mint ahogy azt sokan gondolják. Sőt, volt olyan időszak, amikor párhuzamosan két Magyarország is létezett, ami igencsak figyelemre méltó "bravúr".