Para-Kovács Imre: Ezt rendesen elrontottuk A címben megjelenő kifejezés hűen tükrözi a helyzetet, amelyet sokan átélhettek már. Az élet néha váratlan fordulatokat hoz, és bizonyos döntések következményei nem mindig a várt irányba terelik az eseményeket.
Magyarország ellenáll a változásnak, és akik azt hiszik, hogy ez a föld egyszer csak elér egy normális állapotot, csupán illúziókat kergetnek. Az álmodozás szép dolog, de a valóság sokszor keményebb, mint a legmerészebb álmok. Az optimizmus szimpatikus, de a tények makacs dolgok, és a változás sok esetben lassú és nehézkes.
Fokozatosan bezárul körülöttünk az orosz ikonfasizmus légmentesen záródó biodómja. A régiek már ismerősként üdvözlik egymást, míg az újak felfedezik, milyen érzés alattvalónak lenni egy sötét, tahósággal teli világban, ahol az irányítást a durva hatalommal bírók gyakorolják.
Nem szeretném önöket félrevezetni azzal, hogy kétféle hírről beszéljek – egy kedvezőről és egy kedvezőtlenről.
csak rossz híreim vannak.
Mindannyian, akik e sorokat olvassák, osztoznak egy közös sorsban: Magyarország földjén születtek, és ezzel a véletlen, de sajnos elkerülhetetlen döntéssel távol kerültek a civilizáció és a fejlődés számos vívmányától, mint például a valódi szabadságtól és a jogok érvényesülésétől. Időről időre felcsillan ugyan a remény, hogy lépéseket tehetünk e célok eléréséért, de ezek csupán illúziók, múló álmok, hiszen a valóság sötét árnyai ránk nehezednek, és kijelölik a helyünket, mind az egyén, mind az ország tekintetében. Szolgák szolgáivá válunk, hipnotizált, szaporodó gépekké, akik a hatalmat birtokló, magát elitnek nevező bűnszervezetek malomkerekében őrlődnek. Ezek a hatalom birtokosai, akik gátlástalanul összedolgoznak, hogy megszerezzék és megtartsák uralmukat, minden mást alárendelnek e céljuknak: a kormányzást, az erkölcsöt, sőt, akár a hazát is.
Magyarország földjén láttak napvilágot, így sosem tapasztalhatják meg a teljes szabadságot.
Néhány évente, mintegy évszázadonként, feltámad egy újabb lelkesedés, egy progresszív irányvonal, amelynek képviselői megpróbálják Magyarországot a nyugati értékek irányába terelni. Ezek a bátor próbálkozások – legyenek azok reformok, felzárkóztatási törekvések vagy a szemléletváltásra irányuló kezdeményezések – gyakran a lehetetlenség határvonalán egyensúlyoznak. A regnáló hatalom és a megértés helyett ellenségesen bámuló tömeg folyamatosan megpróbálja megfojtani ezeket az erőket, így ezek a kísérletek rendszerint kudarcot vallanak. Végül ismét elérkezik a nyugalom, amikor a néplelket nem zavarják meg az invazív eszmék, és a nyugati propaganda sem rontja el az egységet. Mert aki nem hajlandó felfogni, hogy a szabadságra vágyó nép sohasem lesz igazán szabad, az újra és újra próbálkozni fog a cammogó óriás eltérítésével – ám ez a küzdelem elkerülhetetlenül kudarcra van ítélve.
