Para-Kovács Imre: Ha a Fidesz-KDNP-Titanicot nem szabadítja meg a jéghegytől egy hajszárító, az igazi tragédia lesz.

A meghirdetett repülőrajton már elég sokat élcelődtünk, de azért az talán mégis túlzás, hogy Magyarország egyre inkább egy ábrándozó vakondra emlékeztet, aki szeretné meghódítani a tágas eget, és ennek érdekében tárgyalásokat folytat a gilisztával. Vélemény.

A lécet alacsonyra állítottuk, és sajnos le is döntöttük. A gazdaságunk a járvány, a háború, a migráció és a brüsszeli bürokrácia összetett mocsarában botorkál, csatakosan és bizonytalanul próbálva kievickélni abból a sötétségből, ahová a nagymártoni dilettantizmus sodorta. Eközben a felelős miniszter, akinek feladata lenne a helyzet megoldása, munkaidejének jelentős részét azzal tölti, hogy különböző fórumokon terjessze a jövőről, a múltról és a jelenről szóló elnagyolt ígéreteit. Talán jobb is lenne, ha inkább távol maradna a gazdaságpolitikától, mert amikor belemerül, az eredmények drámai módon romlanak.

A 2022-es eszement szavazatvásárlási roham következményeit kétségbeesetten próbálta kompenzálni a kormány, amikor mintegy 180 kiemelt beruházást leállított (halasztás, persze, lásd Babilon tornyának megépítése átmenetileg szünetel!), de a lopás tempója nem mérséklődött, az EU-s pénzek nem jönnek, a hadi kiadások folyamatosan növekednek, az emberek, a keményen dolgozó kisemberek pedig nem hajlandók fogyasztani, ülnek a pénzükön, nem függetlenül attól, hogy folyamatos pszichózisban tartja őket az orbáni vészhelyzet, hiszen ki kezdi el szórni a pénzét, amikor mindjárt kitör a III. világháború, a migránsok szorgos termeszekként rágják a haza tartóoszlopait, a járványok pedig jönnek-mennek.

A fentiek alapján még akkor sem állnánk könnyű helyzetben, ha Nagy Márton helyett egy valóban hozzáértő szakember foglalná el a pozíciót, és nem egy olyan személy, akit csupán egyetlen tulajdonsága – a miniszterelnök illúziójához való rendíthetetlen lojalitása – emelt erre a szintre.