A piros toll mellett a zöld toll alkalmazása is rendkívül hatékony eszköz lehet az iskolai oktatásban. De miért is olyan sikeres a Zöld toll módszer? Elsősorban, míg a piros toll gyakran a hibákra és a javítandó területekre irányítja a figyelmet, a zöld
Az iskolai jegyzetek világában gyakran a piros toll dominál: a hibák kiemelése, aláhúzása és áthúzása szinte rutinszerűvé vált. Ez a klasszikus megközelítés azonban sok diák számára frusztrációt, motiválatlanságot és szorongást idézhet elő, különösen azoknál, akik bizonyos tantárgyakkal küzdenek. A piros toll nem csupán a hibákra hívja fel a figyelmet, hanem a tanulási élményt is megnehezítheti, hiszen a negatív visszajelzések sokszor elnyomják a fejlődés örömét.
A Zöld toll módszer (Green Pen Method) pont ennek az ellenkezőjére épül: a diákok eredményeit, helyes válaszait és fejlődését emeli ki zöld tollal, így a jegyzetek nem a hibákra, hanem a sikerekre koncentrálnak.
A módszer története rendkívül izgalmas és tanulságos utazás, amely során különböző kultúrák és tudományágak hatásai keverednek. Az alapok évezredekre nyúlnak vissza, amikor az emberek először kezdték el rendszerezni tudásukat és tapasztalataikat. Az idők során a módszer folyamatosan fejlődött, alkalmazkodva a társadalmi, technológiai és tudományos változásokhoz. Kezdetben a módszerek gyakran intuitívak voltak, tapasztalatok és megfigyelések alapján alakultak ki. Ahogy a civilizációk fejlődtek, úgy a tudományos megközelítések is kezdtek teret nyerni, és a logika, a kísérletezés és az adatgyűjtés váltak a tudás megszerzésének kulcsfontosságú elemeivé. A modern kor beköszöntével a módszertanok sokfélesége tovább bővült. Az ipari forradalom és az azt követő technológiai újítások hatására új megközelítések és eszközök jelentek meg, amelyek lehetővé tették a komplex problémák megoldását és a hatékonyabb munkafolyamatokat. Ma már a módszer nem csupán egy egyszerű eljárás, hanem egy komplex rendszer, amely a tudományos kutatás, az üzleti élet, a pedagógia és számos más terület alapját képezi. Az új kihívásokra válaszolva folyamatosan fejlődik, új módszerek és technikák jelennek meg, lehetővé téve számunkra, hogy egyre mélyebb és átfogóbb megértést nyerjünk a világ működéséről.
A zöld toll módszer első említése Amonashvili "Zdravstvuite, deti!" (Helló, gyerekek!) című könyvében található, amely 1983-ban jelent meg az egykori Szovjetunióban. Ezt követően Tatiana Ivanko blogger népszerűsítette az online platformokon, és cikkének hatása óriási volt az oroszul beszélő közösségek körében. Az EMC oktatási közösség szintén hűen alkalmazza a zöld toll filozófiáját, mivel a pozitív visszajelzések és a motiváció elengedhetetlenek a tanulási folyamatban.
A módszer alapelve roppant egyszerű: a diákok legjobban sikerült válaszait zöld tollal kiemeljük, a hibáik helyett. Ez a megközelítés pozitív érzelmi élményt biztosít a gyerekeknek, és ösztönzi őket arra, hogy még jobban teljesítsenek. Várják, hogy a következő feladat során újabb zöld jelöléseket nyerjenek, így folyamatosan növelhetik a teljesítményüket.
A hagyományos, piros tollas megközelítés a hibákra helyezi a hangsúlyt, így a diákok gyakran csak a tévedéseikre emlékeznek, míg a helyes válaszokat háttérbe szorítják. Ezzel ellentétben a zöld toll módszer a helyes megoldásokra irányítja a figyelmet, és pozitív megerősítést nyújt. Ez a megközelítés nemcsak a tanulás iránti belső motivációt serkenti, hanem hozzájárul ahhoz is, hogy a diákok folyamatosan fejlődjenek, és a hibák száma fokozatosan csökkenjen, hiszen a helyes válaszokra való törekvés válik a középpontba.
