PMS és PMDD: Hasonlóságok, Különbségek és Kezelési Lehetőségek A menstruációs ciklus során sok nő tapasztal különféle fizikai és érzelmi tüneteket, amelyek közül a leggyakoribb a premenstruális szindróma (PMS) és a premenstruális dysphoricus zavar (PMDD)
A premenstruációs szindróma (PMS) a nők körében rendkívül elterjedt jelenség, hiszen körülbelül nyolcvan százalékuk tapasztal valamilyen formában havonta. A PMS pontos okai még a szakértők számára is rejtélyesek, és több tényező összjátékából adódnak. Az egyik fő faktor a hormonok: az ösztrogén (tüszőhormon) és a progeszteron (sárgatesthormon) szintjének ingadozása, valamint ezek egyensúlyának felborulása. Ezen kívül a stressz és az egészségtelen életmód is jelentős szerepet játszhat abban, hogy a PMS tünetei elviselhetetlenné váljanak.
A PMS-tünetek jellemzően a menstruáció megkezdése után néhány napon belül eltűnnek, de a ciklus utolsó 7-10 napjában sok nő tapasztalhatja a premenstruációs szindróma számos zavaró hatását. Ezek közé tartozik a fokozott türelmetlenség, a koncentrációs nehézségek, az álmatlanság, és egyéb érzelmi hullámvölgyek, mint például az ingerlékenység, düh vagy szorongás. Emellett a fizikai tünetek sem elhanyagolhatóak: előfordulhat fejfájás, migrén, pattanások megjelenése, hízás, evési rohamok, és puffadás is. Mindezek a kellemetlenségek együttvéve egy igazán megterhelő időszakot okozhatnak.
A tünetek enyhítésére különféle lehetőségek állnak rendelkezésünkre, mint például a nem szteroid gyulladáscsökkentők, görcsoldók, fájdalomcsillapítók, illetve hormonális fogamzásgátlók. Fontos azonban megjegyezni, hogy a hormonkezelés nem mindig bizonyul hatékonynak: esetenként előfordulhat, hogy nem hoz javulást, sőt, akár a panaszok fokozódásához is vezethet. Emellett bizonyos gyógynövények, mint például a mezei cickafark, orvosi vasfű, édeskömény vagy barátcserje, szintén segíthetnek, ezért érdemes megbízható, patikában kapható gyógynövény alapú készítményeket választani. E mellett fontos, hogy figyeljünk az életmódunkra is, hiszen a szokásaink is jelentős hatással lehetnek a tünetek alakulására.
A premenstruációs szindróma (PMS) táplálkozásra gyakorolt hatása még nem teljesen világos, azonban bizonyos kutatások alapján a megfelelő kalcium- és D-vitamin-bevitel előnyös hatással bírhat a PMS tüneteire. Érdemes az étrendet gazdagítani tejtermékekkel, például tejjel, joghurttal és sovány sajtokkal, valamint friss zöldségekkel. Ezek az élelmiszerek hozzájárulhatnak a hormonális egyensúly fenntartásához és a kellemetlen tünetek enyhítéséhez.
A rendszeres sport megemeli az endorfinszintet, a mozgás hatására gyorsul a vérkeringés, az emésztés és a méreganyagok kiválasztása is, amelyek mind-mind segítenek a hormonális egyensúly fenntartásában. A jógagyakorlatok is pozitív hatással vannak a női szervezetre: csökkentik a fájdalmakat, enyhítik az esetleges görcsrohamokat, puffadást.
Fontos, hogy biztosítsuk magunknak a napi nyolc órás pihenést, mivel a megfelelő alvás hiánya felerősítheti a PMS tüneteit, különösen a szorongás és a hangulati ingadozások terén.
A PMDD, vagyis a premenstruációs diszfóriás zavar, a PMS súlyosabb változata, amely a nők körülbelül öt-tíz százalékát érinti. Míg az állapot fizikai tüneteket is okozhat, a PMDD esetében a pszichés problémák, mint például az öngyilkossági gondolatok fokozódása, sokkal hangsúlyosabbak. Az érintettek gyakran küzdenek intenzív hangulatingadozásokkal, szorongással és depressziós tünetekkel, amelyek jelentősen befolyásolják mindennapi életüket.
A zavart kiváltó okok pontos megértése még mindig aktív kutatások tárgyát képezi, akárcsak a premenstruális szindróma (PMS) esetében. Gyakran úgy fogalmaznak, hogy ez a jelenség a menstruációs ciklus során fellépő hormonális ingadozásokra való fokozott érzékenység következménye. Néhány kutatás arra a következtetésre jutott, hogy a hajlam genetikai úton öröklődhet, azonban a családban előforduló depresszió vagy mentális zavarok, a krónikus stressz, bizonyos traumatikus élmények, valamint a dohányzás is hozzájárulhat a kockázati tényezők listájához.
A premenstruációs diszfóriás zavarral való diagnosztizálás érdekében fontos, hogy a ciklus második felében, vagyis a luteális fázis utolsó hetében legalább öt tünet folyamatosan jelen legyen. Ezen tünetek közül az első négyből legalább egynek meg kell mutatkoznia.
A PMDD (Premenstruális Dysphoric Disorder) a PMS-hez hasonlóan különböző hangulati zavaroktól eltérően azzal a jellegzetességgel bír, hogy a tünetek szigorúan a luteális fázis során, tehát a menstruációt megelőző egy-két hétben lépnek fel, majd a menstruáció első napjait követően általában gyorsan enyhülnek. A hangulati ingadozások sokkal intenzívebbek, mint a PMS esetében, és gyakran nehezebben kezelhetők, ami jelentős kihívást jelent a szenvedők számára.
A PMDD-ben szenvedők közül sokan szelektív-szerotonin-újrafelvétel-gátlóként (SSRI) ismert antidepresszánsokat kapnak, amelyek már órákon belül enyhíthetik a tüneteket. Másik gyakori kezelési lehetőség a peteérést megakadályozó hormonális fogamzásgátlók csoportja. Ezek segítik megelőzni a PMDD-epizódokat kiváltó hirtelen hormonszintváltozásokat. Azok, akik nem reagálnak ezekre a terápiákra, olyan alternatív kezelést kaphatnak, amelyek a nőknél átmeneti, mesterséges menopauzát idézhetnek elő. Az említett kezelésekre egyáltalán nem reagáló nők számára a végső megoldás az ooforektómia, azaz mindkét oldali petefészek műtéti eltávolítása.
