Politikai túlélés vagy jövőformálás? - Miközben a hídon demonstrálnak, a terepen aktívan dolgoznak a jövőnk megteremtésén.

Miközben az ellentétek feszülnek a tüntetők között, Kollár Kinga éppen egy fagyit élvezett, mire a Fidesz azonnali válaszlépéseket tett.

A budapesti tüntetések nem forradalmi lendületet, hanem politikai kényszert tükröznek. Böcskei Balázs politikai elemző, az IDEA Intézet stratégiai igazgatója szerint a Momentum a hídlezárásokkal próbál visszakerülni a politikai és médiatérképre, miközben Magyar Péter és a Tisza Párt már a kampánygépezet építésén dolgozik. Az országjárás elsődleges célja nem a tömeges választói meggyőzés, hanem egy mozgósítható, aktivista-szimpatizánsi adatbázis kiépítése - éles kontrasztban az ellenzéki performanszpolitikával. Ez a Pillanatkép, az Index elemzői cikksorozata, amely hétről hétre segít eligazodni a politikai térképen.

A héten már negyedszerre szervezett hídfoglalást Hadházy Ákos és a Momentum, hogy kifejezzék tiltakozásukat a Pride rendezvény betiltása és a gyülekezési jog korlátozása ellen. Ezt megelőzően Szentkirályi Alexandra, a Fidesz budapesti frakcióvezetője levélben osztotta meg aggályait Karácsony Gergely főpolgármesterrel a hídlezárások kapcsán, kérve, hogy a főpolgármester álljon ki a budapesti lakosok, a "csendes többség" érdekében. A kormányoldal véleménye szerint bárki joggal tiltakozhat, és megfogalmazhatja véleményét, de elfogadhatatlan, hogy néhány tucat demonstráló miatt több tízezer budapesti mindennapi életét megnehezítsék.

Április 14-én újabb demonstrációra készül a Momentum, amelynek célja a Parlament blokád alá vonása. A tüntetők az Alaptörvény tizenötödik módosítása ellen emelnek szót, amely véleményük szerint véglegesen megfosztaná az állampolgárokat a gyülekezés jogától. Ezt követően Hadházy Ákos is bejelentette, hogy másnap saját demonstrációt szervez.

Böcskei Balázs, az IDEA Intézet stratégiai igazgatója, az Indexnek adott interjújában hangsúlyozta, hogy minden politikai tevékenységet kizárólag a meghatározott célok tükrében érdemes értékelni. Rámutatott, hogy a politikai szereplők eltérő sikerességi mutatókkal dolgoznak, ezért fontos, hogy ezen szempontok figyelembevételével vizsgáljuk a különböző megmozdulások jelentőségét.

Az elemző kifejtette, hogy a Momentum rákényszerült a tüntetésszervezésre, mivel az európai parlamenti választás óta érdemi, és egy kampány felől értelmezhető politikai cselekvés híján gyakorlatilag eltűnt a nyilvánosságból és a választók horizontjáról.

Ráadásul olyan ügy mellett állnak ki, amely értékrendjükkel összeegyeztethető és következetesen képviselhető, így a részvétel mögött bár van kényszer, de van benne stratégiai logika is.

A Pride betiltása és a gyülekezési törvény módosítása lehetőséget teremtett arra, hogy újra bekerüljenek a hírmédiába, Böcskei szerint ez a politikai életjel felmutatásának egyik eszköze lehet a párt számára. Az elemző úgy véli, a párt célja most az, hogy minél tovább, minél tartósabban napirenden maradjon a médiában - függetlenül attól, hogy a tüntetések eredményeznek-e konkrét jogszabályváltozást vagy sem.

A gyülekezési törvény módosításának visszavonására irányuló törekvések kapcsán Böcskei hangsúlyozta, hogy Hadházy Ákos is hasonlóan fogalmazott a hídfoglaló akciókkal összefüggésben. Ezen kívül az elemző véleménye szerint:

Különösen aggályos egy olyan szituációban, amikor a társadalom jelentős része a kormány meggyengülését tapasztalja, és a kormányváltás lehetősége egyre inkább föltűnik a horizonton. Ilyen környezetben a visszalépés gyengeség, legyőzhetőség és meghátrálás benyomását keltené, amit a Fidesz valószínűleg nem engedhet meg magának.

Böcskei szerint a tüntetések a fiatalok számára politikai szocializációs élményt nyújthatnak, ám a konkrét politikai eredmények elmaradása független a résztvevők számától. Az akciók kimenetelét sokkal inkább a kormányzópárt természetéből és politikai gondolkodásából érdemes levezetni, mintsem a demonstrációk nagyságrendjéből.

A hídfoglalásokkal kapcsolatos kormánypárti bírálatokra reagálva az elemző hangsúlyozta, hogy ezek értékelése mindig a nézőponttól függ. A Momentum számára nem csupán a közlekedési zavarok elkerülése vagy a lakosság kényelmetlenségének mérséklése a legfontosabb, hanem az, hogy a tiltakozás mögötti tartalmi állásfoglalás mellett politikai láthatóságot és médiafigyelmet is biztosítsanak maguknak. Böcskei azt is kiemelte, hogy az akciókhoz való hozzáállást lényegesen befolyásolja a pártszimpatizálás: azok, akik egyetértenek a demonstráció céljaival, hajlamosabbak elnézően viszonyulni a felmerülő nehézségekhez is.

Arra a kérdésre, hogy milyen politikai hatása lehet a budapesti tüntetéseknek vidéken, Böcskei Balázs úgy fogalmazott: ezt nem lehet, és nem is érdemes egy az egyben lefordítani a közvetlen politikai hatás kérdésére - vagyis arra, hogy ezek a megmozdulások hogyan csapódnak le vidéki környezetben. A láthatóság növekedése ugyanis nem jelent automatikusan társadalmi támogatottságot. A politika nem működik lövedékszerűen: attól, hogy egy párt jelen van egy ügyben, még nem válik automatikusan hitelesebbé vagy vonzóbbá az emberek szemében. Ehhez további, egymásból következő következetes politikai cselekvések szükségesek, amelyek tematizálják akár a liberális elköteleződésű szavazók számára fontos ügyeket - különösen olyanokat, amelyekben Magyar Péter nem foglal állást.

Az a felvetés, hogy a Fidesz a Pride-ügyön keresztül tudatosan csapdát állított volna az ellenzéknek, akár minden lehetséges reakcióval előre számolva, Böcskei szerint nem alaptalan, de egy ponton túl túlértékelt. Úgy véli: ha minden kimenetellel számolnának, az már egyfajta túlzó, szinte megjósolhatatlan mértékű előrelátást és tervezettséget feltételezne. A Fidesz pusztán a legkézenfekvőbb eszközt választja: a tüntetéseket a lakosság érdekei ellen pozícionálja, például a közlekedés akadályoztatásának hangsúlyozásával. Ebben nincs mesterterv, csak a kormányzati pozícióban lévők reflexszerű politikai cselekvése.

Magyar Péter és a Tisza Párt távolmaradását a budapesti tüntetésektől az elemző logikusnak tartja Magyar céljai és gondolkodása felől nézve. Szerinte nincs is szükség arra, hogy Magyar stratégiát váltson, mivel a demonstrációk középpontjában álló ügy, a Pride, eszmeileg nem áll közel hozzá. Továbbá amíg nincs jele a választói elvándorlásnak - még akkor sem, ha az adott ügyben feszültség mutatkozik közte és egyes támogató csoportjai között -, addig nincs oka az irányváltásra. És egyelőre úgy is tűnik, hogy a választói számára erősebb szempont a kormányváltás igénye, mint a konkrét ügyben való értékazonosság.

Böcskei Balázs rávilágított arra, hogy a médiában való jelenlét gyakran túl van értékelve. Véleménye szerint a választópolgárok nem figyelik a közélet eseményeit olyan intenzitással, mint ahogyan azt az újságírók vagy politikai elemzők elképzelik. A politikai aktivitásban kevésbé részt vevő választók számára a látványos demonstrációk nem feltétlenül bírnak annyira jelentőséggel, mint ahogy azt sokan gondolják. Különösen érdekes, hogy a Tisza Párt országjárásáról szóló tudósítások mennyisége vajon milyen üzenetet közvetít számukra. Bár értesülhetnek róla, és ez akár a párt esélyeit is felerősítheti a választások előtt, az ilyen típusú tartalmak iránti kereslet leginkább a politikai aktivisták és elkötelezett hírfogyasztók részéről érkezik.

Böcskei hangsúlyozta, hogy az országjárás fő célja nem csupán az újabb, nagyszámú választók közvetlen elérése.

A vidéki rendezvények a kampánygépezet szerves részét képezik, és nem csupán a közvetlen politikai meggyőzés eszközei. Sokszor a politikai szereplők cselekedetei mögött nem a látszólagos szándékok állnak, hanem sokkal inkább praktikus megfontolások: például a jogszerű adatgyűjtés és egy erős szervezeti hálózat kiépítése.

Böcskei megjegyzése szerint az aktivisták ellen irányuló atrocitások a kampányok elkerülhetetlen velejárói. Ami jelenleg a Tisza Párt standjainál zajlik, az sem számít szokatlannak. Az elemző véleménye szerint Magyar Péter abban újít, hogy ezeket a támadásokat gyakran dramatikus keretbe helyezi, mintha kizárólag a Tisza Párt lenne a célkeresztben. Szerinte azonban ez a megközelítés nem annyira lényegi politikai esemény, inkább Magyar Péter figyelemfelkeltő személyisége vonzza a média érdeklődését, nem pedig az események különlegessége.

A közvélemény-kutatások "ha most vasárnap lenne a választás" típusú kérdéseiről az elemző kijelentette: ezeket helyén kell kezelni. Ezek ugyan fontos adatok, de a válaszadók is tudják, hogy a tényleges választás még távol van. Az adatok "keményedése" csak idővel következik be. Ugyanakkor azok a pártok - mint az MSZP, az LMP, a Párbeszéd, a Jobbik vagy egyes mérések szerint a Momentum is -, amelyek már hosszabb ideje a mérhetőségi küszöb alatt szerepelnek, aligha tudnak újra érdemben megjelenni a politikai térképen. Az ilyen pártok adatai Böcskei Balázs szerint már "megkeményedtek", és a magyar politikatörténet nem ismer példát arra, hogy innen lenne visszatérés.

A hét második felének egyik legnagyobb visszhangot kiváltó ügyéről, Kollár Kinga, a Tisza Párt európai parlamenti képviselőjének kijelentéseiről Nagy Attila Tibor politikai elemzőt kérdeztük, a vele készült cikkünket itt olvashatja.