Semmi felesleges fogás, semmi olajban sült finomság - így étkeztek egykor a balatoni üdülők.
Ma már elképzelhetetlen, hogy a Balaton partján strandoljunk anélkül, hogy ne falatoznánk hekk, lángos, főtt kukorica vagy palacsinta társaságában. Azonban, ha visszautazunk egy évszázadot az időben, felfedezhetjük, hogy a tóparti éttermek kínálata egészen más volt. 1924 nyarán Siófokon, a Sebesta és Sommer éttermek étlapján egyáltalán nem találkozhatunk a mai kedvencekkel. A halételek közül csupán citrommal tálalt ponty szerepelt, míg a korábban népszerű mandulás harcsa, tormás csuka vagy kakukkfüves keszeg már régóta eltűnt a választékból.
Persze, íme egy egyedi változat: "Kedves üdülés, még akkor is, ha a zsebünk kicsit megfogyatkozott."
A korabeli újságok tudósításai alapján a balatoni nyaralás 1924-ben sem volt éppen pénztárcabarát választás: a szálláshelyek és az éttermek árai igencsak borsosak voltak. Egy húszdekás süllőért akár 50 ezer koronát is elkérhettek, míg a halászoktól néha 40 ezerért lehetett megvenni egy kilót. A süllő árának emelkedése részben annak volt köszönhető, hogy a kifogott halakat gyakran Budapestre szállították értékesítés céljából, majd onnan hozták vissza a Balatonhoz. Így előfordult, hogy a fővárosban olcsóbban lehetett hozzájutni a halhoz, mint a tóparti vendéglőkben.
Hekk mentesen, de sokszínű falatokkal
A hekk csak 1971-ben tűnt fel a Balaton vizén, amikor a helyi, drágább halakat felváltotta a költséghatékony, Dél-Amerikából származó hal.
1924-ben a Sebesta és Sommer étteremben a vendégek ínycsiklandó meleg előételek közül válogathattak, mint például a tojáslepény, a gombás tojás, a sóskával tálalt tükörtojás, vagy a lengyel stílusban elkészített spárga, ami igazi ízélménnyel ajándékozta meg a betérőket.
A saláták választékában az "ugorka" névre hallgató uborkasaláta tűnt ki, amely frissességével és ízletes zamatával vonzotta a figyelmet.
A Balaton partján számos klasszikus főétel várja a gasztronómák és ínycsiklandó ízek kedvelőit. A tó körüli éttermekben és vendéglőkben a helyi specialitások mellett a hagyományos magyar ízek is megjelennek, így mindenképpen érdemes felfedezni a régió gasztronómiai kínálatát. A friss halételek, például a süllő vagy a fogas, a tó gazdag halállományának köszönhetően igazi ínycsiklandó fogások. A halászlé, amely gazdag fűszerezésével és ízletes haldarabjaival hódít, szinte elengedhetetlen része a balatoni étkezéseknek. A finom pörköltek, legyen szó marháról vagy sertésről, szintén népszerű választások, amelyekhez a jól elkészített nokedli vagy galuska tökéletes kísérő. A helyi borászatok remek borai pedig még inkább fokozzák az élményt. Ne feledkezzünk meg a sült krumpliról és a friss salátákról sem, amelyek mindig jól illenek a főételekhez. A Balaton partján való étkezés nem csupán a táplálkozásról szól, hanem a baráti beszélgetésekről és az élmények megosztásáról is, így minden falat egy kis szelet a magyar kultúrából.
Aki igazán laktató ételre vágyik, választhat egy ízletes fél adag csirkepörköltet tarhonyával, vagy felfedezheti a marhahús különlegességét sóskamártással. A töltött karalábé, a bélszín és a borjústeak is remek lehetőségek a gasztronómiai kalandra. A köretként szolgált főtt burgonya vajjal pedig mindig népszerű választás a bőséges étkezések során.
Az étterem híres bóléjáról is ismert volt, amit a főpincér, Tóni úr, mesteri ügyességgel varázsolt az asztalokra.
Azt mondják, hogy minden étterem mögött rejtőzik egy történet, de ez a sztori igazán szívszorító. Az étterem, amely a város egyik legkedveltebb helye volt, egy csendes utcában húzódik meg. A falakat megannyi mosolygó arc emlékei díszítik, ám a háttérben egy tragédia lappangott. Évek óta működött, és a vendégek mindig visszatértek a különleges ízekért, de senki sem sejtette, hogy mi rejlik a kulisszák mögött. Az étterem tulajdonosa, egy középkorú férfi, aki szenvedéllyel főzött, élete legnehezebb időszakán ment keresztül. Felesége, aki szintén a konyha lelke volt, súlyos betegségben hunyt el, és azóta a férfi egyedül küzdött a fájdalmával. A vendégek csak a fogások ízét érezték, de a férfi szívében a szomorúság és a hiány hatalmas űrt hagyott. Minden egyes tál, amit az asztalokra tettek, egy emlék volt a feleségéről, akivel együtt álmodták meg az étterem koncepcióját. A boldogság helyébe a magány és a fájdalom lépett, és az étterem egyre inkább a szomorúság színhelyévé vált. A vendégek nem tudtak a férfi küzdelmeiről, de a hangulata egyre nyomottabb lett. Az étterem lassan elveszítette régi fényét, és a látogatók száma csökkent. Míg a konyhában a főzés továbbra is a szenvedélye maradt, a férfi szívében egyre inkább eluralkodott a kétségbeesés. Az étterem mögött, ahol a nevetés és az ízek egykor egyesültek, most a veszteség és a fájdalom árnyéka lebeg. Tragikus történet, amely emlékeztet arra, hogy a legjobb ételek mögött is rejtőzhetnek fájó emlékek, és hogy néha a legszívesebben megosztott pillanatok mögött a legnagyobb titkok húzódnak.
A vendéglő vezetését Sommer Béla özvegye vette át, miután férje három évvel ezelőtt, egy csónakázás során váratlanul távozott az élők sorából. Az esemény egy nyári napon zajlott, amikor Béla fejest ugrott a Balaton hűs vízébe, ám sajnos szívroham sújtotta, és az életét már nem tudták megmenteni.
A mai balatoni büféhangulat helyett 100 éve tehát inkább elegánsabb, polgárias menük, citromos ponty és klasszikus magyar ételek jellemezték a tóparti éttermek kínálatát.
Természetesen! Kérlek, írd meg, hogy milyen szöveget szeretnél egyedivé tenni, és szívesen segítek benne!
Indexkép: Siófok, 1922; forrás: Fortepan / Zichy kúria, Zala.
