A török borászok elkötelezetten dolgoznak őshonos szőlőfajták megóvásán, ám a kormány intézkedései akadályozzák erőfeszítéseiket.
Érdekképviseleti szervezetbe tömörülve próbálják az anatóliai és a kappadókiai borosgazdák megmenteni a régió ősi szőlőfajtáit, és a nemzetközi piacra is bevezetni a török borokat. Útjukat kormányzati intézkedések sora, és a klímaváltozás is nehezíti.
2021-ben egy ellenőrzés zajlott le Seyit Karagözoğlu török borászati vállalkozásában, a Paşaeliben, habár a tulajdonos éppen távol volt. Karagözoğlu ambíciója, hogy Anatólia különböző tájait bejárva összegyűjtse a régió ősi szőlőfajtáit, és ezeket újjáélesztve gazdagítsa Törökország borkínálatát különleges, archaikus ízekkel.
Seyit a bátyjától szerzett tudomást az ellenőrzésről, a testvére a telefonban csak annyit mondott neki, hogy "ez most nem a szokásos eljárás". A férfinek igaza volt, ugyanis a hatóságok 13 órát töltöttek a birtokon, négyzetcentiméterről négyzetcentiméterre vizsgálták át a szőlőt és az üzemeket, mígnem találtak egy szinte lényegtelennek tudható szabálysértést, ami egy két évig tartó jogi harcot eredményezett, a testvéreknek pedig 50 ezer dollárnyi büntetést kellett fizetniük.
A Politico az üggyel kapcsolatban azt írja, hogy a Karagözoğlu testvéreknek más bűne nem volt, csak hogy egy olyan korban akarnak minőségi bort készíteni Törökországban, amikor az a megszokottnál is nehezebb feladat.
A török borkészítés nem éppen világszerte elismert művészet, pedig a lehetőségek széles spektrumot ölelnek fel. Az országban bőségesen található szőlő, hiszen Törökország a világ hatodik legnagyobb szőlőtermelője, és közel 1400 őshonos szőlőfajtával büszkélkedhet. Ám a termelt szőlőnek csupán a 3%-ából készül bor, míg a fennmaradó 97% friss gyümölcsként vagy mazsolaként talál utat a piacokra, utóbbi jelentős része pedig exportálásra kerül.
A török kormány az utóbbi években több olyan törvényt is átvitt a parlamenten, mellyel a független bortermelők életét sok szempontból és jelentősen megnehezítették, miközben a borászok munkája a szigorú törvények nélkül is nehéz, hiszen alkalmazkodni kell a melegebb nyarakhoz és a kevesebb csapadékhoz, a szüretről pedig sokszor hirtelen kell dönteni. Karagözoğlu és számos független borász ezzel együtt vívja a maga és a közös szélmalomharcát is, és egyre több termelő gondolja úgy, hogy Törökország szőlészeti és borászati hagyományait nemcsak ápolni kell, hanem új életet kell lehelni bele.
A régió egykor virágzó bortermő vidék hírében állt, ám a XX. század elején a helyi anatóliai keresztény közösségek kényszerű elvándorlása és a lakosság összetételének jelentős átalakulása következtében hanyatlásnak indult. Az Oszmán Birodalom alatt a bortermelés mesterei, az örmények és görögök, az első világháború utáni időszakban elhagyták ezt a földet, ami drámai mértékben csökkentette a termelést. Ezzel együtt a régió bortermelő tudása, amely generációkon át öröklődött, szintén eltűnt a süllyesztőben.
A gazdálkodók sokfelé kiirtották a szőlőt más, jövedelmezőbb növények termesztése miatt, és számos őshonos szőlőfajta veszett el a homokban. A folyamat azóta csak lassult, mégis van pár szakember, aki visszafordítaná, például Umay Çeviker, aki szakmáját tekintve építész, de oly szenvedélyesen hisz a török borban, hogy ő lett a Yaban Kolektif néven futó szervezet társalapítója, mely egyrészt a törökországi szőlőtermesztés népszerűsítését, másrészt az archaikus szőlőtermelési módszerek újbóli bevezetését, és őshonos fajták megőrzését tűzte ki célul.
Çeviker szerint mindemellett alkalmazkodni kell az éghajlati változásokhoz, amivel egyetért Udo Hirsch, egy német származású, a 81-edik életévét taposó borász is. Hirsch egy kappadókiai borászat tulajdonosa, és kizárólag helyi szőlőkből (keten gömlek, bulut, tas üzüm), ráadásul amforákban készít borokat. Hirsch szerint Kappadókia maga a kánaán a szőlőtermesztéshez, de hozzáteszi, hogy a "kánaánban" egyre nehezebbek a körülmények, és ő is az éghajlatváltozást és a mezőgazdaságra vonatkozó szabályokat említi.
Hirsch arról is beszélt a Politicónak, hogy 2024 nyara nagyon meleg volt, amihez az általa termelt fajták nincsenek hozzászokva: a meleg miatt kénytelen volt korábban szüretelni, és fél, hogy a kánikula kihat a termelt bor ízére is. A német férfi borászata ráadásul kicsi, egy klasszikus butikborászat, melynél évente csak nagyjából 5000 palackot töltenek meg, ráadásul egyesével, kézzel készítik a címkéket. A 2024-es szüret túl korai volt ahhoz, hogy munkásokat szerezzenek, így a férfi a feleségével volt kénytelen leszedni a szőlőt.
Korai szüretet tartottak a cikk elején említett Paşaeli egyik dűlőjében is, a szokásos szeptember végi betakarítás helyett már augusztus végén érett szőlőt szedtek le a tőkékről. Karagözoğlu minden szüretnél ott van, de a beszedés után útnak indul olasz tanácsadójával, Andrea Paolettivel, akivel az anatóliai falvakban keresik a helyi gazdák szőlőit. Az utak során több tonna szőlőt vásárolnak fel, és amellett, hogy hasznosítják őket, némelyiket maguk is megpróbálják kinevelni. Ilyen például egy régi török fajta, a koloroko, melyből sikeresen készítettek bort.
A férfi kifejezi, hogy csupán apró lépésekben tudnak előre haladni, de munkájuk jelentőséggel bír az örökség megőrzése szempontjából. Meggyőződése, hogy az elhanyagolt helyi szőlőfajták gondozásával olyan új fajtákra bukkanhatnak, amelyek jobban bírják a meleget, és később érnek. Így a forróbb nyarak ellenére nem szükséges sürgetni a szüret időpontját.
A Yaban Kolektif tagjai szerint a török borban sok lehetőség van, és úgy vélik, hogy még lehet olyan híres, mint például az olasz, vagy a régiót tekintve, mint például a grúz borok. A szervezet szerint a legnagyobb akadály a helyi törvénykezés, és persze az egyre nehezedő bürokratikus megszorítások, az egyre magassabb adók, vagy éppen a semmiből érkező ellenőrzések, melyek során mondvacsinált okokkal büntetnek borászatokat. "Ma a kormányzati ellenőröknek nagyobb felhatalmazásuk van, mint a bíróknak, és ha valami hibát találnak, akár hat hónapra is bezárhatják a céget, ráadásul nem tudunk mit tenni ellenük" - mondta Karagözoğlu, aki szerint néha követni is nehéz, olyan gyors tempóban változnak a szőlőtermelésre és a borkészítésre vonatkozó szabályok. Arról nem is beszélve, hogy egy bezárás vagy egy büntetés egy kisebb borászatnak pénzügyi katasztrófát jelent.
A Politico hangsúlyozza: a török szőlőtermelők és borászok innovatív törekvései, valamint a klímaváltozáshoz való alkalmazkodásuk példamutató lehet más borosgazdák számára világszerte. "Büszke vagyok arra, amit csinálunk, és arra is, hogy az ismeretlen, ámde régóta létező szőlőfajtákból készítjük borainkat" - nyilatkozta Karagözoğlu, aki úgy véli, hogy Törökország óriási potenciállal rendelkezik a szőlészet terén, ám ezt a lehetőséget még nem tudják teljes mértékben kihasználni.
