Sokkoló autóbaleset következtében hunyt el a Nobel-díjas író, akinek tragikus eltávozása mélyen megrázta a kulturális közösséget.

Albert Camus úgy vélekedett, hogy ha bennünket elkerül a szeretet, az csupán balszerencse, de az igazi tragédia az, ha mi magunk nem vagyunk képesek szeretni. Ezen gondolatainak mélységei igazán figyelemre méltóak. Éppen 68 éve, hogy ő elnyerte az irodalmi Nobel-díjat, ezzel is megerősítve helyét a XX. századi francia gondolkodás élvonalában. Most egy kvíz keretében tesztelheti tudását erről a kiemelkedő művészről és filozófusról!

1957-ben a mai napon kapott Nobel-díjat Albert Camus, a francia és az egyetemes egzisztencializmus és irodalom óriása az emberi lét abszurditásával kapcsolatos fontos munkássága és szellemi érzékenysége, a szabadság kérdésében tanúsított tisztánlátása miatt. Ezt az elismerést és indoklást még ma is az egyik legismertebb és legnagyobb hatású irodalmi díjnak tartják.

Az író 1913. november 7-én született Algériában, apját korán elveszítette, analfabéta spanyol édesanyja és bátyja nevelte szerény körülmények között, Algír munkásnegyedében. Tehetséges diák volt, fel is vették térítésmentesen az algíri líceumba, de tuberkulózis miatt meg kellett szakítania tanulmányait, és 15 évesen dolgozni kezdett. Rengeteget olvasott, fel is vették az Algíri Egyetem filozófia szakára, de amilyen szenvedélyes gondolkodó volt, olyan szenvedélyesen űzte a sportokat is. Tüdőbajával hadakozott, miközben újabb és újabb fizikai próbatételeknek tette ki magát bokszban, úszásban, fociban. Rövid ideig az Algériai Kommunista Párt sorai között szerepelt, de hamar elhagyta, mert kiábrándult a szovjet politikából, nézeteiben azonban mindig baloldali maradt.

A második világháború vihara alatt Párizsba költözött, ahol barátságot kötött Sartre-ral és feleségével, Simone de Beauvoirral. E hármas együttműködése nem csupán baráti kötelék volt, hanem az ellenállás szellemi motorja is. Később újságíróként és színházi dramaturgként tevékenykedett, számos darabját bemutatták a színpadokon, köztük a legjelentősebbiként emelkedett ki a Caligula. Emellett irodalmi fordítóként is dolgozott, Dosztojevszkij és William Faulkner műveit ültette át a francia nyelvre. Filozófiai nézetei szerint az emberi lét lényegében értelmetlen és abszurd, ám az emberi méltóságban és a szolidaritásban található az élet valódi értelme.

Legfontosabb művét, a Közönyt 1940-ben írta, kezdő mondatai az európai irodalom emblematikus sorai közé tartoznak:

Ma eltávozott az anyám. Vagy talán már tegnap, már nem is tudom pontosan.

Főhőse Meursault, az elidegenedett modern ember típusa, de a társadalommal (a bírósággal) szemben nem játssza meg magát, nem tettet érzelmeket, nem tud beállni a sorba, ezért is van bukásra ítélve.

A hét évvel később megjelenő "A pestis" újra reflektorfénybe került a koronavírus-járvány idején, és ez nem véletlen. A mű cselekménye szerint az algériai Oran városát egy halálos járvány sújtja, ami miatt a települést izolálják. 2020-ban Olaszországban a könyv iránti kereslet drámai mértékben megnőtt – háromszor annyi példányt értékesítettek belőle, mint korábban. Franciaországban a helyzet még inkább megdöbbentő: hetente 1600 példány talált gazdára a több mint 70 éves regényből. Bár a mű szimbolikája és mélyebb jelentése – amelyet maga Camus is hangsúlyozott, miszerint a sorok között az európai ellenállási mozgalom története bújik meg – szintén fontos, a 2020-as újraéledése elsősorban a betegség és a karantén tapasztalatainak kontextusában nyert értelmet. Camus szavai szerint, aki nem betegszik meg, az is áldozat – a vírus hatása mindannyiunkra kihat, függetlenül attól, hogy közvetlenül érintettek vagyunk-e.

Még azok is, akik nem tapasztalták meg személyesen, a lelkük mélyén őrzik.

1951-ben látott napvilágot A lázadó ember című esszékötet, amely komoly vitákat generált környezetében. Számos baloldali barátja, mint például Sartre, személyes affrontként élte meg Camus szovjetuniót kritizáló nézeteit, mivel nem értette egyet a francia író álláspontjával.

A "A magyarok vére" című 1957-es írásában a szerző határozottan kiállt a forradalmunk mellett, arra figyelmeztetve, hogy senki se árulja el a magyar harcosok eszméit. Kiemelte, hogy mindannyiunk felelőssége, hogy támogassuk Magyarországot és annak szabadságvágyát.

A vonzó, láncdohányos Camus igazi irodalmi ikonná nőtte ki magát, sport iránti lelkesedése, népszerű regényei, női kapcsolatai, valamint határozott elvei révén. Tragikus halála 1960-ban sokkolta a világot: kiadója, Michel Gallimard felajánlotta, hogy sportautójával Párizsba viszi, de egy teljesen egyenes útszakaszon, nagy sebességgel fának ütköztek. Camus azonnal életét vesztette, Gallimard pedig csak néhány nappal később hunyt el. Halála körüli rejtélyek és összeesküvés-elméletek is felmerültek, sokan úgy vélik, hogy szovjetellenes nézetei miatt az orosz titkosszolgálat, a KGB állhat a háttérben. Ezen spekulációk még ma is foglalkoztatják a közvéleményt, és sokan sejtik, hogy a sors keze nemcsak a véletlen műve volt.