A társadalom meginghat, ha a gyerekek nem a számukra legmegfelelőbb játékokat kapják ajándékba.

Dán kutatók bizonyítékot találtak arra, hogy az 1300-as évek után a norvégoknak azért kellett elhagyniuk Grönlandot - szemben az inuitokkal -, mert nem tudták a gyerekeiket megfelelően felkészíteni a rájuk váró életformára.

Karácsony idején nem könnyű feladat elé állítva érezheti magát az ember, amikor a gyermeke számára játékot szeretne választani. Egyrészt ott van az a kép, ami a szülő fejében él, hogy mi az, ami igazán örömet szerezne a kicsinek és hasznos is lenne számára. Másrészt viszont a hatalmas választék és a gyártók marketingstratégiái jelentős befolyással bírnak a döntésre. Bár a világ különböző tájain különböző ünnepek és hagyományok léteznek, amelyek különböző időpontokban zajlanak, a kultúrák között van egy közös szál: a játékok szerepe abban rejlik, hogy a gyerekeknek átadják azt a tudást és értékrendet, ami elengedhetetlen a társadalomban való eligibilis felnőtté válásukhoz.

A játékokon keresztül a gyerekek nem csupán szórakoznak, hanem olyan készségeket is elsajátíthatnak, amelyek segítik őket a felnőtt élet kihívásainak kezelésében, és a világban való boldogulásban. Az elmélet szép, de vajon mennyire tükrözi a valóságot a mai játékok esetében? Egy friss kutatás rávilágít arra, hogy a múltban is előfordult, hogy nem megfelelő játékok kerültek a gyerekek kezébe, ami nemcsak egyéni, hanem társadalmi szinten is komoly következményekkel járt. Ez a helyzet figyelemfelkeltő, hiszen a játékok hatása messze túlmutat a szórakozáson, és a jövő generációk fejlődésére is kihatással van.

Mathilde Meyer, a dán Aarhusi Egyetem doktorandusz hallgatója, és oktatója, Felix Riede, közös kutatásuk során arra a megállapításra jutottak, hogy a nem megfelelően kiválasztott játékok valószínűleg kulcsszerepet játszottak abban, hogy az 985-ben Izlandról Grönlandra érkező skandináv telepesek végül elhagyni kényszerültek otthonaikat.

Grönlandot többségében hatalmas jégpáncél borította, amikor a skandináv telepesek megérkeztek, csupán egy keskeny, termékeny földsáv húzódott a part mentén, amely lehetőséget biztosított a mezőgazdasági tevékenységekre. A telepesek közössége évszázadokon át virágzott és fejlődött, ám a 1300-as években beköszöntött kis jégkorszak idején a krónikák tanúsága szerint komoly nehézségekkel kellett megküzdeniük.

A nyarak egyre inkább szárazabbá váltak, a hőmérséklet csökkent, míg a viharok intenzitása megnövekedett. 1400-ra az északi közösségek kénytelenek voltak elhagyni otthonaikat. Ennek ellenére a sziget nem maradt lakatlan: az észak-alaszkai inuit nép 1000 környékén érkezett Grönlandra, és hosszú időn át megmaradt, még azután is, hogy a skandináv telepesek feladták a területet.

A régészek már régóta foglalkoznak azzal a rejtélyes kérdéssel, hogy ha az inuitok sikeresen meg tudtak élni a zord sarkvidéki környezetben, akkor miért nem tudtak a skandinávok is boldogulni ott - olvashatjuk az Economist hasábjain. Az egyik elmélet szerint a norvégok nem fordultak a tengeri táplálékokhoz, ahogyan azt az inuitok tették, amikor a mezőgazdasági körülmények romlani kezdtek, de eddig nem találtak erre meggyőző bizonyítékot. Érdekes módon, a skandinávok fogainak izotópvizsgálata azt jelzi, hogy végül is az óceánból merítették energiaforrásaikat, ami új megvilágításba helyezi a kérdést.

A két kutató ezért úgy döntött, hogy alaposan utánajár a gyerekek játékszokásainak az említett korszakban. Munkájuk során minden egyes játékleletet gondosan elemeztek, és megdöbbentő eredményekre bukkantak: míg Skandinávia területén mindössze 72 játékszer maradt fenn, addig az inuit közösségek településein 2397 ilyen lelet került elő. Ez a figyelemre méltó eltérés arra utal, hogy az inuit nép gazdagabb játékválasztékkal kedveskedett gyermekeinek, ami a kulturális különbségeket is tükrözi.

A kutatók ezt követően öt különböző csoportba osztották a játékokat. Ezek a kategóriák a következőket foglalták magukban:

Továbbá, a szakértők pontos időintervallumokat határoztak meg a játékok elkészítésére, amelyeket 1000 és 1200, illetve 1200 és 1400 közé helyeztek el.

Az elemzések alapján világossá vált, hogy az inuit gyerekek nem csupán számos játékkal rendelkeztek, hanem azok sokfélesége is figyelemre méltóan gazdagabb volt. Meyer és Riede megállapították, hogy a játékok számának és változatosságának különbségei drámai mértékben növekedtek az idő előrehaladtával.

A European Journal of Archaeology című tudományos folyóiratban megjelent tanulmány alapján, a skandinávok 1000 és 1200 között összesen nyolc társas játékot használtak, míg az inuitok 23-at. Az ezt követő 200 évben azonban a különbség jelentősen megnőtt: a skandinávoknál 11, míg az inuitoknál már 158 játék volt nyilvántartva. Ez a tendencia más játék kategóriákban is hasonló módon alakult.

A kutatók úgy vélik, a skandinávok életformája ugyan változott, de a játékok nem alkalmazkodtak a megváltozott körnezethez. A szakemberek szerint az inuitok játékai segítették a gyerekeket abban, hogy kreatívabbak és alkalmazkodóbbak legyenek.