A legizgalmasabb döntőt egy súlyos sérülés árnyékolta be az utóbbi évek során.
Nem ilyen kimenetelre számítottunk. Az utóbbi évek legizgalmasabb NBA-döntőjét sajnos Tyrese Haliburton súlyos sérülése árnyékolta be. Az Indiana Pacers vezére a mérkőzés közepén, 16-16-nál elszakította az Achilles-ínját, így kénytelen volt feladni a játékot. Csapata végül 103-91-re kikapott az Oklahoma City Thunder ellen, pedig félidőben még 48-47-re vezettek a látogatók. A döntőt végül az OKC nyerte 4-3-ra, és az MVP címet természetesen Shai Gilgeous-Alexander érdemelte ki, akárcsak az alapszakasz során.
Kilenc év telt el azóta, hogy az NBA-döntő hetedik mérkőzésére került sor; akkor a Cleveland Cavaliers fantasztikus teljesítménnyel, idegenbeli győzelmet aratva felülmúlta a csúcsformában lévő Golden State Warriorst, ezzel megszerezve a bajnoki címet.
Hétfő hajnalban az Indiana Pacers izgalmas kihívás elé nézett Oklahoma Cityben, ahol egy újabb emlékezetes teljesítményre készültek. Indianapolis szívében, a Gainbridge Fieldhouse-ban a lelkes szurkolók tömege gyűlt össze, hogy a kivetítők előtt szurkolhassanak kedvenceiknek.
A Pacers lendületesen indította a mérkőzést, 14-10-re vezettek, amikor Mark Daigneault, az OKC trénere, időkéréssel próbálta megfordítani a helyzetet.
Sikerült, de nem ez volt a dráma, hanem hogy 4:55 perccel a negyed vége előtt, 16-16-os állásnál Tyrese Haliburtun súlyos sérülést szenvedett, és nem tudta folytatni a játékot, mert a jobb vádlijában elszakadt az Achillese. Pedig addig remekelt, 7 perc alatt 9 pontot szerzett.
Az első negyed 25-22-es hazai előnnyel ért véget.
A Pacers azonban nem hagyta magát, és 28-27-nél ismét átvette a vezetést. Ráadásul a félidő végén is kedvezőbb helyzetben voltak, 48-47-re vezettek! Az OKC színeiben Shai Gilgeous-Alexander a megszokott teljesítményét nyújtotta, a nagyszünetig összesen 16 pontot szerzett.
Aztán a harmadik negyed közepén elkezdett érvényesülni az OKC nagyobb játékereje (65-56). De T. J. McConnel fantasztikus kosaraival felzárkózott a Pacers (67-62). De Jalen Williams rákapcsolt, és az addigi legnagyobb OKC-vezetésnél (77-66) Rick Carlisle, az Indiana edzője időt kért.
81-68-cal fordultak a szezon utolsó 12 percére. Mi több, a negyedet SGA triplája vezette be (84-68), innen már nem volt visszaút. Összeroppant a megfogyatkozott, vezérét vesztett Pacers.
Vagy talán mégsem? Ki tudja, honnan bukkantak elő egy 11-1-es sorozattal, és 91-79-nél Daigneault-nak muszáj volt időt kérnie.
Ez volt az első alkalom, hogy a csapat Oklahoma Cityben játszott 2008 óta. Érdemes megemlíteni, hogy az eladott labdák aránya 19:6-ra alakult, és sajnos nem a Pacers kedvére.
A döntő legkiemelkedőbb játékosának Shai Gilgeous-Alexander-t választották, aki megkapta a Bill Russell-trófeát. Az SGA valósággal berobbant a köztudatba: nemcsak az alapszakasz legértékesebb játékosának (MVP) választották, hanem a gólkirályi címet is ő mondhatja magáénak.
SGA átlaga lenyűgöző volt a playoffban: 31,7 points, 4,6 lepattanó, 5,6 assziszt 44.3 százalékos mezőnymutató mellett.
Legjobb dobó: Gilgeous-Alexander 27 (12 lepattanó), Jalen Williams 17, Holmgren 13 (5 blokk), Caruso és Wallace 10-10, ill. Mathurin 18 (12 lepattanó), Siakam és McConnell 16-16, Nembhard 11.
