Szulák Andrea a magyar szórakoztatóipar egyik legnépszerűbb és legelismertebb színésznője, aki tehetségével és karizmájával számos szívbe belopta magát.

60. születésnapját felejthetetlen gálakoncerttel ünnepelte az Erkel Színházban

A 60. születésnap egy különleges alkalom, amely sok ember életében fontos mérföldkőként jelenik meg. Ön hogyan tette emlékezetessé ezt a jeles napot?

Tavaly decemberben egy emlékezetes gálakoncerttel ünnepelhettem az Erkel Színházban, amely valóban különleges élmény volt számomra. Ez az esemény az életem munkásságának összegzése volt, ahol minden egyes dal, ami valaha kapcsolódott hozzám, felcsendült. A koncert utáni izgalom hatására úgy döntöttünk, hogy emeljük a tétet, és jövő januárban az Arénában szeretnénk újra bemutatkozni, köszönhetően a hatalmas érdeklődésnek. Nem érzem úgy, hogy ez nekem járna, inkább a kíváncsiság és izgalom tölti el a szívemet. Már számtalan alkalommal léptem fel ott, így tudom, milyen lehetőségek rejlenek a helyszínben, és alig várom, hogy újra megosszam a zenét a közönséggel!

- Még hosszú az út előttünk...

Tapasztalataim szerint az idő mindig szűkös, de mi egy igazán lenyűgöző előadással készülünk, amelyben a közönség egy fantasztikus tánckart is megcsodálhat. Bizonyos helyszínek megkövetelik, hogy valóban emlékezetes élményekkel szolgáljunk. Az Aréna színpadán nem elegendő csupán egy egyszerű fekete estélyi, szükség van a különleges részletekre, amelyek igazán felejthetetlenné teszik az élményt. Célom, hogy az idei évemet úgy építsem fel, hogy az engem támogató közönség éhes legyen a dalaimra. Már régóta akrobata-zsonglőrként egyensúlyozom a különböző műfajok és fellépések világában, és a jövőben is szeretetteljesen és ízléssel kívánom folytatni ezt a munkát. A legfontosabb azonban, hogy a gyermekem idén érettségizik, és ott leszek mellette minden pillanatban. Ez adja az élet szépségét és izgalmát, és éppen ezért van értelme időről időre megújulni.

- Ha választani kellene: inkább énekesnőnek vagy színésznőnek tartja magát?

- Mindkettő egyformán közel áll hozzám. A tanult hivatásom az éneklés, ebben vagyok a legkevésbé elbizonytalanítható. A színház pedig mindig megtanít arra, hogy hol a helyem. Ettől tudom előadóművészként elhelyezni magam a palettán úgy, hogy nem lövök fölé, és nem lövök alá sem. Pontosan oda helyezem magam, ahová való vagyok. Most két darabban is játszom az Art Színtérben, az egyik a nemrég bemutatott Akt hegedűvel című előadás Kautzky Armand rendezésében. Emellett nagyon sok színházi és koncertfelkérés is érkezik, különböző helyekről és eltérő műfajokban.

- Az 1990-es évek elején több fesztivált is nyert, 1994-ben az év énekesnőjének választották itthon. Nehéz volt megtalálni a helyes utat?

Akkoriban az érvényesülés másféle kihívásokkal járt. Még nekünk is nehéz volt, hiszen sokkal kevesebb lehetőség állt rendelkezésünkre a bemutatkozásra. Emlékszem, hogy pályakezdőként úgy éreztem, ez a szakma meglehetősen zárt közösség volt. Ha valakinek nem sikerült befurakodnia egy rést, vagy nem támogatta őt egy nevesebb zenekar, szinte lehetetlen helyzetbe került. Szerencsém volt, mert a Magyar Rádió rengeteg lehetőséget biztosított számomra. Igazi kőkemény időszak volt, nem lehetett csak úgy, az utcáról belépve, egyik napról a másikra sztárrá válni. Ma már sokkal nagyobb az esély arra, hogy valaki felfigyeljen ránk, de ez rengeteg munkát is igényel. Az információk özöne, ami elérhető, olyan mértékű, hogy kiemelkedni belőle, és valódi hatást gyakorolni, hatalmas energiát és bátorságot követel. Ez pedig nem mindenkinek adatik meg.

- Fontosnak tartja, hogy ön is jelen legyen a közösségi médiában?

- Ha csupán azért kellene ott lennem, hogy megismerjenek, akkor úgy érezném, az elmúlt negyven évem nem ért semmit. Jelen lenni fontos, mert a láthatóság a mai világban kulcsfontosságú. Ha valaki nem értesül arról, hogy Szulák Andinak január 3-án koncertje lesz, akkor lemarad egy remek lehetőségről. Ezzel élnünk kell, de ami igazán zavar, az az, amikor az emberek ezzel visszaélnek.

Idén ünnepli 18. születésnapját Rozina, a lányom. Vajon ő is vonzódik a művészi élet iránt?

- Ő "normális", így hát nem. Az én vágyam csupán annyi, hogy boldog legyen, sosem akartam, hogy bárki a kicsinyített másamat fedezze fel benne. Persze, gyerekként incselkedett a tükör előtt, mint minden kislány, a vizes palackba énekelve. Az én hivatásom külsőségei vonzónak tűnnek, főleg a fiatalok számára, de ő már sok mindent látott a pályafutásom mögött is. Tudja, milyen hatalmas áldozatokkal és lemondásokkal jár ez az élet. Azt mondta, hogy más területen keresné a boldogságot.

Hol keresheti Rozina a számításait?

Kiváló érzéke van a nyelvekhez, és rendkívül vonzza a turizmus, a vendéglátás és az idegenforgalom világa. Képességei mellett hihetetlenül ügyes szervező, aki mindig talpraesetten megoldja a kihívásokat. Persze, néhány vonásomat is örökölt, ami még különlegesebbé teszi őt.

- Milyen a kapcsolata Rozinával?

A kapcsolatunk anya-lánya szempontjából rendkívül különleges és értékes. Amikor az alkotásról vagy az élet legfontosabb eredményeiről beszélgetünk, a legnagyobb büszkeségem mindig is a lányomra irányul. Úgy érzem, hogy rajta keresztül tudom továbbadni mindazt, amit az anyámmal együtt megéltünk. Ő volt számomra a legjobb barát, a legnagyobb szövetséges, a mindenem. Persze, ez nem jelenti azt, hogy a kapcsolatunk mindig zökkenőmentes. Néha komolyabb kihívásokkal nézünk szembe, amelyek mindkettőnket fejlődésre ösztönöznek. Ilyenkor először megijedek a helyzet súlyosságától, de végül mindig megtalálom a megnyugtató utat.

- Akkor talán nem véletlen, hogy ön is kiegyensúlyozottnak, boldognak tűnik.

Egy ideje már sikerült megtalálnom a belső egyensúlyt, és ezt a boldogságot élvezni. Persze, ez nem magától jön; rengeteg energia és idő szükséges ahhoz, hogy mindezt fenntartsam. Anyaként, művészként, háziasszonyként, partnerként és barátként is helyt kell állnom, és néha úgy érzem, hogy a napjaim legalább 36, de inkább 48 órából állnának, hogy mindent el tudjak végezni. Jelenleg még bírni tudom ezt a tempót. Nemrégiben orvosi vizsgálatokon jártam, és a szakemberek is megerősítették, hogy még egy darabig képes leszek a kihívásokat kezelni.

Szulák Andrea, aki 1964-ben látta meg a napvilágot, hosszú éveket töltött külföldön, ahol tánczenészként aratta sikereit. Fellépett többek között Hollandiában, Németországban és Angliában, majd a Neoton Família kettészakadása után az új Neoton énekesnőjeként kezdett új fejezetet a karrierjében. 1991-ben Moszkvában elnyerte az OIRT-fesztivál nagydíját, és egy évvel később az egri táncdalfesztivál győzteseként ünnepelhette sikerét. 1993-ban Magyarországot képviselte volna az Eurovíziós Dalfesztiválon az "Árva reggel" című dallal, de sajnos nem jutott tovább a kelet-európai országok számára rendezett elődöntőből. 1994-ben az év énekesnőjeként ismerték el. Színpadi fellépései mellett rendszeresen szerepel musicalekben és zenés darabokban, valamint televíziós műsorvezetőként is aktívan dolgozik. Magánéletében leánya, Rozina 2007. április 26-án született, aki újabb boldogságot hozott az életébe.