„Te és a lányod az én világom részei vagytok” – egy zenész sosem hagyja, hogy a föld magával ragadja.
Volt egy időszak, amikor a Lostprophets zenekar sokkal nagyobb hatással volt a zenei világra, mint a Linkin Park vagy a Limp Bizkit. Az énekes, Ian Watkins, aki később pedofília miatt börtönbe került, és nemrégiben tragikus körülmények között halt meg, egyéves kislány ellen is elkövetett erőszakos cselekményeket. Még a börtönévek alatt sem tudott megváltozni, és rabtársai második támadása végül végzetesnek bizonyult számára. Élettársa és zenésztársai a hír hallatán megkönnyebbülésükről nyilatkoztak, jelezve, hogy a szörnyűségekkel teli múlt végre lezárult.
Néha úgy érzem, nem igazán tudom, mi folyik itt. Újra és újra úgy tűnik, mintha minden rossz lenne itt bent
Ian Watkins, a Lostprophets énekese, 2003-as slágerük, a Last Train Home során így énekelte: "Mindenki keresi a saját útját." Ez a dal egyedülálló hangulattal és érzelmekkel teli, amely sok fiatalhoz eljutott.
A már korábban is számos sikert elérő walesi banda új szintre emelte karrierjét egy különleges dallal, amely az év során az Egyesült Államokban a legnépszerűbb brit előadó által jegyzett szám lett. A Billboard listáján az év végére a tizedik helyet foglalta el, de 2004 tavaszán egészen az első helyig is felkapaszkodott. Az Egyesült Királyságban pedig a legkedveltebb indie slágerré vált. A neves metálmagazin, a Kerrang!, az év dalának választotta, felülmúlva olyan slágereket, mint a Rasmus „In the Shadows” vagy a Linkin Park „Breaking the Habit” című száma. Így a Lostprophets a nu-metal színtér egyik kulcsszereplőjévé vált, amelyet akkoriban olyan nagy nevek uraltak, mint a Linkin Park, a Limp Bizkit vagy a Slipknot. A zenekar és különösen Ian Watkins, aki a következő album előtti demókon még dobosként is közreműködött, ódákat érdemelt. Az együttest követően pedig újabb magasságokba emelkedett, hiszen a 2006-os „Liberation Transmission” album egy hétig vezette a brit slágerlistákat, és a szaklapok, mint a Kerrang! vagy az NME, lelkesen dicsérték.
A lendület azonban a 2000-es évek vége felé némiképp megakadt. Ez részben annak köszönhető, hogy egyre nagyobb problémákat okoztak a frontember drogproblémái.
2009 végén és 2011 elején kezdett nyilvánvalóvá válni, hogy Iannak mélyen szomorú drogfüggősége van. Olyan érzés volt, mintha egy sötét árnyék nehezedett volna ránk, és fokozatosan eluralkodott az életünkből.
"Watkinsról 2019-ben így vélekedett a zenekar basszusgitárosa, Stuart Richardson. Abban az időszakban valószínűleg mindenki boldog lett volna, ha a történet itt megáll, hiszen egy rockzenekar életében nem ritka, hogy a dolgok egy ilyen szinten záruljanak le."
Bár a zenekar folyamatosan lemezeket jelentetett meg és helyet kapott a jelentősebb fesztiválokon, Watkins sokszor csak testben volt ott, szintén Richardson nyilatkozta, hogy a Weapons albumot beharagonozó cardiffi koncerten az énekes szinte végig mozdulatlan volt és nem jutottak eszébe a dalok szövegei. Watkins drogfüggősége olyan méreteket öltött, hogy zenésztársai döntés elé állították: ha nem áll le, kirúgják. Az énekes ezután elvonóra vonult, de miután visszatért, újra visszaesett. A zenekar próbált működni, helyet kapott az utazó rockfesztiválként elhíresült Vans Warped Tour-on és nagy reményekkel jelentették meg 2012 év végén Bring 'em down című dalukat, amelyhez videoklipet is forgattak. A klip azonban soha nem jelent meg.
December 12-én Watkins letartóztatása történt, majd néhány nappal később már a bíróság előtt találta magát.
Az énekest tizenhárom, gyermekek elleni szexuális bűncselekménnyel vádolták meg. Az áldozatok között volt egy egyéves kislány is.
A zenekar tagjait mélyen megrázta a hír, amely miatt kénytelenek voltak lemondani összes fellépésüket. 2013 októberében végleg feloszlottak, talán még reménykedtek abban, hogy Watkins nem követett el ilyen szörnyűségeket. Azonban amikor az énekes november 30-án mindent felfedett, a valóság kegyetlenül lecsapott rájuk, és szembesülniük kellett a fájdalmas igazsággal.
