"Remény él bennem, és ez lesz az utolsó dolog, amit elveszítek": így formálja át a Bátor Tábor egy beteg gyermek életét.

Négy évvel ezelőtt Inez életében egy súlyos autoimmun betegség árnyéka jelent meg. Csak 14 éves volt, amikor a diagnózis megérkezett, és ezzel egy teljesen új világ kezdődött számára. Nem csupán az ő mindennapjai változtak meg drasztikusan, hanem az egész családja életét is átszervezte ez a nehézség.

Ez az a téma, amiről ritkán esik szó: amikor valaki megbetegszik, általában mindenki arra összpontosít, hogy minél előbb elérjük a gyógyulást. A testi egészség a középpontban áll, de sokszor elfelejtjük, hogy egy családtag súlyos betegsége milyen mély lelki nyomást gyakorol nemcsak a betegre, hanem a környezete tagjaira is. A fizikai állapot mellett a lelki megpróbáltatásokra is figyelmet kellene fordítani, hiszen a gyógyulás útja nem csupán a test rehabilitációjáról szól, hanem a lélek megerősítéséről is.

"A diagnózis kilendített mindannyiunkat az addigi helyzetünkből. Talán azt túlzás mondani, hogy tönkretett, de teljesen felforgatta az egész kis életemet" - meséli Inez.

És ekkor került képbe a Bátor Tábor.

"A főorvosom ajánlott engem a táborba. Tavasszal diagnosztizáltak, és azt mondták, hogy mindenképpen jelentkeznem kell nyáron, mert látták rajtam, hogy ez az egész mind a családomra, mind rám óriási hatással volt. Egy fiatal lánynak, aki ilyen súlyos hírt kap, ez rengeteg szempontból rendkívül megterhelő" - meséli a mindössze 18 éves lány. Eleinte nagyon félt a változástól. "Új környezet, új emberek, ráadásul én beteg is vagyok... Szerencsére a covid után éppen egy kisebb létszámú tábor indult, ami nekem kifejezetten jól jött, mivel eléggé introvertált vagyok. De végül is, nem bántam meg, hogy részt vettem" - emlékezik vissza a tapasztalataira.

A Bátor Tábor 2001 óta nyújt élményalapú programokat a súlyos vagy krónikus betegségben szenvedő gyerekeknek. Különféle kihívások elé állítják a táborozókat, sikerélményeket, önbizalmat adva nekik. Emellett természetesen teljes körű egészségügyi ellátást is biztosítanak a gyerekeknek. 24 évvel ezelőtt, a tábor indulásakor két turnusban 70 gyereket fogadtak, mostanra évente több százan (betegségben érintett gyerekek, szüleik, testvéreik) élvezhetik a Hatvanban található táborhely nyújtotta programokat. Ráadásul a programok kivétel nélkül ingyenesek - és ez kiemeltem fontos a betegséggel élő gyerekek családjainak, hiszen egy hosszas kórházi kezelés alatt gyakran előfordul, hogy az egyik szülő kiesik a munkából.

Inez szülei természetesen aggódva engedték el őt. „De amikor megérkeztünk a tábor kapujához, a szüleim úgy engedték el a kezem, hogy látták, mennyire izgatott vagyok, és hogy itt jó helyem lesz. Segített az is, hogy a szülők beszélgethettek egymással, a tábor szervezőivel és az egészségügyi csapattal, így mindenféle előzetes aggodalmukra megnyugtató válaszokat kaphattak, mielőtt végleg elengednék a gyerekeiket” – magyarázza Inez. „Persze, azt is mondtam nekik, hogy minden este fel fogom hívni őket. Eleinte nem tudtam, hogy a táborozóknál nincs telefon, de az utolsó napokra már nem is foglalkoztam ezzel: annyi új élmény ért, hogy úgy éreztem, ki kell élveznem minden egyes percet, amíg itt vagyok” – meséli nevetve.

De mi ez a sok impulzus, mit tud adni ez a tábor, amitől a gyerekek ennyire jól érzik magukat?

"Az első pillanatban, amikor kiszálltam a kocsiból, már akkor jelmezekben, vidáman rohantak felém a cimbik (ők a gyerekekre vigyázó önkéntesek), és üdvözöltek. Mire bementünk az épületbe, már meg is feledkeztem az aggodalmaimról. Olyan kisugárzásuk volt, olyan atmoszférába csöppentem, ami teljesen feloldott bennem minden gátat, és minden nehézségemet, amitől az odafelé vezető úton szenvedtem, elfelejtettem. Emlékszem ezekre az első pillanatokra. És minden alkalommal, amikor belépek, érzem ugyanezt. Átélem, mert annyira magával ragadott az egész, hogy most is remeg a hangom, annyira tele vagyok érzelmekkel, mert rengeteget jelentett nekem, rögtön az első találkozástól kezdve" - emlékszik vissza Inez.

Szerinte ez a kezdés adja meg a tábor alaphangulatát, a rengeteg közös program pedig segít abban, hogy néhány napra úgy érezze, mintha nem is lenne beteg. Érdekes módon - emeli ki - a táborban egyáltalán nem téma az, hogy kinek milyen betegsége van. Persze, néha rácsodálkoznak arra, hogy más is él mondjuk olyan betegséggel, mint az övék, néha szóba kerül, hogy ki milyen gyógyszereket szed, sorsközösséget tudnak találni, meg tudnak beszélni olyan dolgokat is, amiket talán még a szüleikkel sem feltétlenül szeretnének megosztani.

A tábor valójában nem erről szól: itt nem a betegség, hanem a boldogság áll a középpontban. Olyan gyerekek gyűlnek itt össze, akik csak élvezni szeretnék az életet, és ehhez minden támogatást megkapnak. Önfeledt nevetés, boldog pillanatok, gondtalan játékok jellemzik a napjaikat, miközben észrevétlenül gyógyulnak lelki értelemben is.

Inez a napközbeni programok mellett az esti beszélgetéseket emeli ki. "A programok és a vacsora után összejövünk, és különböző vezetett beszélgetéseken veszünk részt. Ezeknek olyan lélektani hatása van, amit közben talán nem is veszünk észre, csak később realizáljuk, hogy milyen sokat segítenek. Átbeszéljük a napot, hogy milyen élményeink voltak, mi volt számunkra a legfontosabb. És közben azt érzi az ember, hogy meghallgatják és megértik. Ilyenkor annyi energia áramlik át, annyi gyógyítás, hogy utána nagyon nehéz kilépni ebből a csodálatos érzésből. Ott marad az emberben ez a kis szeretetbomba, ami a közösséget összetartja és összefogja. Olyan érzelmek szabadulnak föl, olyan gondolatok, amelyeket a mindennapokban nem osztunk meg senkivel, de a táborban el tudjuk érni azt a bizalmi szintet, amikor már tudunk ezekről a dolgokról is beszélni. És ott, akkor már nincs lehetetlen, nincs akadály előttünk" - érzékelteti Inez, mennyire sokat ad a tábor azoknak, akik részt vesznek benne.

Az életre szóló élmények fontosságáról beszélünk, és ezt már tudományos kutatások is alátámasztják. Egy 2021-es felmérés alapján például kiderült, hogy a korábbi táborozók több mint 80%-a úgy gondolja, a táborozás jelentős hatással volt az életükre. Az ott szerzett pozitív tapasztalatok nemcsak kamaszkorukra, hanem felnőtt éveikre is kedvezően hatottak. A résztvevők 90%-a úgy véli, hogy a tábor során megszerzett élmények révén bátrabban vágnak bele új kihívásokba, míg 88%-uk nyitottabb és elfogadóbb lett másokkal szemben. Emellett 85%-uk visszajelzése szerint magabiztosabbá vált. A táborozás hatására a többség kitartóbbnak érzi magát, és könnyebben alakít ki új barátságokat is, mióta részt vettek a tábori programokon.

De azért nem minden olyan sima, mint amilyennek látszik. Inez is elismeri, hogy vannak nehéz pillanatok. Különösen a tábor után érezhetőek ezek a mélypontok.

Mindig nehéz búcsút venni egy olyan helytől, amely tele van érzelmekkel és felejthetetlen élményekkel. Emlékszem, amikor az első látogatásom után hazafelé tartottam, alig tudtam abbahagyni a beszédet, annyira boldog voltam. Meséltem arról, mennyire úgy éreztem, hogy ezek a napok valódi gyógyulást hoztak számomra. A szüleim is észrevették ezt, és tudták, hogy az egyik legjobb döntésük volt, amikor elküldtek oda. Azután következett egy időszak, amikor vissza kellett állnunk a megszokott hétköznapok ritmusába. Számomra ez a folyamat szinte gyászolással járt, hiszen el kellett engednem egy kis közösséget, egy második családot, és azokat az élményeket, amelyek nem a mindennapjaim részei. Az a tudat, hogy talán a következő évben újra ott lehetek, némi vigaszt nyújtott. Ez az időszak a családom számára is nehézséget jelentett. Bár látták, hogy egy életre szóló élményben volt részem, a mindennapok során az állapotom változatlan maradt, és az élet ment tovább. A táborban szerzett pozitív energiát ugyanakkor megőriztem, de néha a nehézségek is utolértek. Mégis, éppen ezek a kihívások segítettek abban, hogy a szép emlékekre gondolva át tudjam hidalni a nehezebb időszakokat. A családom pedig minden tőlük telhetőt megtett, hogy támogasson és végigkísérjen ezen a rögös úton.

Inez úgy véli, hogy bár a tábor csupán egy hétig tart nyáron, az átélt élmények örökké elkísérik őt. A csuklójára kötött karkötők, amiket sosem vesz le – még a műtétek alatt sem –, olyan emberek ajándéka, akik a tábor során mély benyomást tettek rá. A karácsony környékén érkező fényképek és természetesen azok, akikkel a táboron kívül is ápolja a barátságot, mind-mind arra emlékeztetik, hogy van egy felejthetetlen élménye, amelyből bármikor meríthet erőt.

"A Bátor Tábor számomra egy olyan hely volt, ahol igazán érezhettem, hogy feltétel nélkül szeretnek, és hogy a betegségem, az érzéseim és minden egyéb részem teljes mértékben elfogadott. Olyan biztonságot nyújtott, amit csak egy család tud adni. Itt tanultam meg, hogy soha ne adjam fel, hanem mindig haladjak előre, és hogy képes vagyok legyőzni a félelmeimet. Az is fontos leckét adtak, hogy merjek segítséget kérni, amikor szükségem van rá, de ugyanakkor tudjam, hogy magam is meg tudom oldani a kihívásokat anélkül, hogy közben szétesnék. Úgy érzem, hogy ez az élmény a legértékesebb ajándék, amit kaphattam." - mondja Inez.

Fontos hangsúlyozni, hogy egy betegség mindig összetett jelenség, amely túlmutat a fizikai tünetek kezelésén és a gyógyulás puszta megvalósításán. Egy 2016-ban készült kutatás például arra világított rá, hogy a táborozók körében a táborzást követő egy hónapban jelentős előrelépés tapasztalható: az önbizalmuk és önértékelésük megerősödött, a társas kapcsolataik és kommunikációs készségeik fejlődtek. Ezek a pozitív változások nem csupán az önértékelésükre voltak hatással, hanem kihatottak az életük más aspektusaira is, például a gyógyszerszedéshez való hozzáállásukra, az alkalmazkodási képességükre és arra, hogy mennyire képesek új barátokat szerezni.

Inez különösen hangsúlyozza a Bátrak Útja program jelentőségét, amely a legidősebb kamasz táborozók számára készült. Ennek a programnak a célja, hogy felkészítse a résztvevőket a felnőtt élet kihívásaira, olyan élmények révén, amelyekkel ebben a korosztályban először szembesülnek. Tavaly Inez is részt vett ezen a táborton, és elmondása szerint nagyon hasznos volt számára, mivel megtanulta, hogyan lehet szabad, hogyan nézhet szembe önállóan a múltbeli traumáival, és hogyan állhat helyt "tiszta felnőttként" a világban. Ez az élmény hatalmas lökést adott neki, különösen azért, mert ez volt az utolsó alkalom, amikor táborozott, hiszen már betöltötte a 18. életévét.

A Bátor Tábor különleges programjainak keretében 0-6 és 7-18 év közötti gyermekeket vár. A legkisebbek számára a Családi Tábor kínál lehetőséget, ahol a beteg gyermek mellett az egész család, beleértve a szülőket és testvéreket is, közösen élvezheti a táborozás élményét. A nagyobbak számára pedig a Nyári Tábor biztosít önálló kalandokat, míg a Testvér Táborban az egészséges testvérek is csatlakozhatnak, hogy együtt tapasztalhassák meg a tábor varázsát.

A Bátor Tábor nem csupán egy nyári élmény, hanem egy folytatás is, amely sosem ér véget. Minden évben megrendezik családi nyílt napjukat, ahol a régi és új táborozók együtt ünnepelhetnek egy felejthetetlen hétvégén. Azok a fiatalok, akik valaha gyermekként tapasztalták meg a tábor varázsát, gyakran felnőttként térnek vissza, hogy önkéntesként támogassák a következő generációkat, és ezzel viszonozzák mindazt a szeretetet és élményt, amit egykor ők is kaptak.

Ahogy Inez is vallja, az egyik leglényegesebb érték, amit mindig magával hordoz, az a mások megsegítésének belső késztetése.

Inez így fogalmazza meg saját tapasztalatait: "Sokszor azt a képet látjuk a tinédzserekről, hogy folyamatosan ellenkeznek, konfliktusokat szülnek, és problémásnak tűnnek. Én azonban egy egészen más nézőpontból közelítem meg a helyzetet. Aktívan támogatom a szüleimet az öcsém nevelésében, és igyekszem segíteni neki a különböző kihívásokkal való megküzdésben. Mindig keresek olyan lehetőségeket, amelyek hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a családunk még összetartóbb legyen. A barátaim esetében is hasonló elvet követek: szeretném, ha tudnák, hogy nincsenek egyedül, és hogy mindig számíthatnak rám. A táborban tanultak alapján próbálok erőt és feltétel nélküli szeretetet nyújtani nekik, amikor csak szükségük van rá." Inez hangsúlyozza, hogy számára a legfontosabb az empátia kifejezése, és az, hogy megossza sorstársainak az érzéseit: "Megértem, hogy egy betegség mennyire megterhelő lehet, és éppen ezért szeretném elmondani nekik, hogy a Bátor Tábor egy olyan erőforrás, amely segíthet nekik átlépni a nehézségeken. Ez a hely egy igazi támasz, ami kiemelheti őket a legnehezebb pillanatokból."

A tábor gyökeresen átalakította a betegséggel való viszonyát.

"Rengeteg idő, amíg ezt úgy tudja feldolgozni az ember, hogy teljesen elfogadja magát, és funkcionál a mindennapokban, és együtt él vele, befogadja. Mert csak így tud meggyógyulni. Én az elején nagyon tiltakoztam, nagyon nem hittem el, hogy ez velem történik, tagadtam, és pont emiatt még jobban belesodortam magam egy negatív spirálba. A tábor abban segített, hogy elfogadjam magam, és ne érezzem magam úgy, hogy félemberként élek, vagy félemberként fogom leélni az életemet ebben a helyzetben. Elindultam egy olyan önismereti úton, amit lehet, hogy nem ilyen fiatalon kellett volna megtapasztalnom. Addig nem volt bennem remény, egyáltalán, de tényleg, semennyi. Teljes depresszió, magamba fordulás. Viszont most egy teljesen más emberként úgy gondolom, hogy van bennem remény, és az lesz az utolsó, amit elvesztek. Ezt adta nekem a tábor" - zárja Inez.

Lépj be te is a középpontba!

Ahhoz, hogy a beteg gyermekek évente egyszer, egy hét erejéig kiszakadhassanak a mindennapok szürkeségéből, amelyet leginkább a betegségük határoz meg, rengeteg önkéntes elkötelezett munkájára van szükség. A Bátor Tábor kizárólag magánszemélyek és vállalatok adományainak összefogásával jött létre, és a mai napig ezen támogatások révén valósítja meg küldetését.

Hogyan válhatsz te is ennek a csodálatos kezdeményezésnek a részévé? Kezdjünk a legaktuálisabb lehetőséggel: felajánlhatod adód 1%-át a Bátor Tábor Alapítványnak. Ezzel hozzájárulsz ahhoz, hogy még több gyermek és család élhessen át felejthetetlen élményeket, amelyek örökre megváltoztathatják az életüket.

A tábor mellett az Alapítvány még rengeteg más programmal is igyekszik élményeket adni a gyerekeknek és családjaiknak: ellátogatnak kórházakba, van suliprogramjuk, ami abban segíti a súlyos vagy krónikus betegségben érintett gyerekeket és osztálytársaikat, hogy könnyebben találják meg (újra) a közös hangot, a Lélekmadár Tábor pedig olyan családoknak nyújt segítséget, akik súlyos, krónikus betegség következtében, balesetben, vagy születése környékén vesztették el gyermeküket. Online programjaik pedig a gyerekkortól egészen felnőttkorig lehetőséget nyújtanak a közösségi élmények megélésére.

Évente több mint 4000 embert érintenek a programjaik: súlyosan beteg gyermekek, családjaik és osztálytársaik számára kínálnak olyan élményeket, amelyek megváltoztathatják az életüket.

Ahhoz, hogy mindez megvalósulhasson, elengedhetetlen egy támogató közösség, amely segíti az Alapítvány működését. Önkéntesekre van szükség, akik önzetlenül szánják idejüket és energiájukat erre a nemes célra, valamint olyan támogatókra, akik anyagi hozzájárulásaikkal biztosítják a fenntarthatóságot. Ha szeretnél te is hozzájárulni ehhez a közös munkához, többféle lehetőség áll előtted: csatlakozhatsz önkéntesként, válhatsz rendszeres adományozóvá (más néven Bátorító), vagy akár te magad is szervezhetsz adománygyűjtést. Tedd meg az első lépést, és légy a változás része!