A tengeri szélerőművek forradalma Európában talán a végéhez közeledik - egy figyelmeztető jel érkezett.

Az elmúlt évtizedekben tapasztalt dinamikus növekedés után Európa kezdi elérni a tengeri szélenergia-kapacitás bővítésének határait. A befektetők egyre inkább elkerülik azokat a piacokat, ahol már túl sok a zöld energia, mivel az alacsony energiaárak és ösztönzők nem teszik vonzóvá az új projektek megvalósítását. Ez a tendencia különösen érezhető olyan országokban, mint Dánia és Svédország, ahol a szélenergia-kapacitás kiépítése korábban rendkívül gyors ütemben zajlott - mutat rá összefoglalójában a Bloomberg.

Az, hogy véget érhetett a tengeri szélerőmű forradalom, élesen megmutatkozott Dániában, ahol a kormány

A múlt héten kiírt tengeri szélerőművekre vonatkozó tenderre sajnálatos módon egyetlen ajánlat sem érkezett.

Az ország tavaly villamosenergia-termelésének 58%-át szélerőművekből fedezte, ami világviszonylatban is a legmagasabb arány. Az állami tulajdonú Orsted A/S és más vállalatok szerint már nem vonzó ilyen nagy helyi projektekbe befektetni - mutat rá a hírügynökség anyaga.

Az alacsony villamosenergia-ár, amely a már üzemelő szélerőművek bőséges kínálatának következményeként alakult ki, jelentős visszatartó erőként hat a piacon. Svédországban is hasonló jelenség figyelhető meg: az elmúlt húsz év során telepített több ezer szélturbina miatt a befektetők elbizonytalanodtak az új megújuló energiaforrások fejlesztésében. Ennek oka, hogy a már meglévő kapacitások túlkínálata folytán a piaci árak alacsonyan stagnálnak, ami csökkenti az új projektek gazdasági vonzerejét.

Az alacsony áramárak nemcsak kedvezőnek tűnnek elsőre, hanem az alacsony megtérülési lehetőségek miatt is figyelmet érdemelnek.

Brian Vad Mathiesen, a dániai Aalborg Egyetem professzora rámutatott:

Nem létezhet olyan villamosenergia-rendszer, amely csak a szél- és napenergia kihasználására támaszkodik. Jelentős technikai és gazdasági korlátokkal kell szembenéznünk, amelyek meghatározzák, mennyi megújuló energiát tudunk hatékonyan beilleszteni a hálózatba.

A helyzetet tovább bonyolítja, hogy míg a hagyományos erőművek csak akkor működnek, amikor az áram ára elegendő ahhoz, hogy fedezze a költségeiket, a szélerőművek termelése a szél erejétől függ, és nem az árváltozásoktól. Ennek következményeként időnként túlkínálat alakul ki, ami azt jelenti, hogy az áram akár ingyenesen, sőt, negatív áron is hozzáférhetővé válik.

Az iparág helyzetét tovább nehezíti a kulcsfontosságú alapanyagok, mint az acél és a munkaerő költségeinek növekedése. Rikke Nørgaard, az Aegir Insights elemző cég társalapítója és kereskedelmi igazgatója úgy véli:

Ez nem úgy alakult, ahogy reméltük, ami azt jelenti, hogy most olyan helyzetben vagyunk, ahol ez a telített helyzet áll fenn. Tényleg úgy néz ki, hogy elég alacsonyak az áramárak.

A szakértők szerint az egyik megoldás az lenne, ha a fogyasztókat rá tudnák venni, hogy energiaigényüket jobban igazítsák a kínálat ingadozásaihoz. A közlekedés, a lakásfűtés és az ipar villamosításával lehetőség nyílna az energia iránti kereslet átirányítására, ami támogathatná a tiszta energiatermelésbe történő további beruházásokat.

Az Egyesült Királyságban, ahol a célkitűzések szerint az évtized végére gyakorlatilag teljesen ki kellene iktatni a fosszilis tüzelőanyagokat az elektromos hálózatból, a hálózatüzemeltető figyelmeztetett: jelentős átalakításokra van szükség az áramfogyasztási szokások terén. Jelenleg az ország rekordmennyiségű szélenergiát kénytelen elpazarolni, mivel az elektromos hálózat jelenlegi kapacitása nem képes megfelelően kezelni ezt a bőséges forrást.

Michael van der Heijden, a Reventus tengeri szélerőmű-fejlesztő cég vezérigazgatója hangsúlyozta:

A befektetésnek csak akkor van értelme, ha van mód az energia levezetésére. Ha nem ma, akkor a belátható jövőben.