Élete során folyamatosan elferdítette az igazságot, mégis létrehozott valami különlegeset, amit milliók csodáltak és tiszteltek.

A szó legszorosabb értelmében nem minősíthető háborús bűnösnek, ám mégis a náci rezsim szolgálatába állt. Kétségtelenül a filmtörténet egyik legvitatottabb személyisége volt, aki nőként próbált érvényesülni egy férfiak dominálta világban. Leni Riefenstahl művészete emlékezetes és úttörő – minden aspektusában. Az ő életéről most egy új dokumentumfilm készült Riefenstahl címmel, amelyet Magyarországon a Cirko Film forgalmaz.

Ritkán találkozunk olyan művésszel, akinek esetében annyira érvényes a kérdés,

Vajon szétválasztható-e egy alkotó munkássága és magánélete / világnézete / cselekedetei?,

mint Leni Riefenstahl esetében.

A 2003-ban, 101 évesen meghalt német rendezőnő művészi öröksége és a náci rezsimhez fűződő - összetett - kapcsolata nem egy interjút és dokumentumfilmet eredményezett már, de egyetlen ilyen komplex mű sem készült még róla, mint amilyen ez az új film.

A Sandra Maischberger produceri irányítása alatt készült, Andres Veiel által rendezett Riefenstahl című 2024-es dokumentumfilm egyedülálló módon tárja elénk a művész saját magáról kialakított képét. E mellett számos, a rendezőnő későbbi tagadásait megkérdőjelező bizonyítékot is bemutat, amelyek rávilágítanak a komplex és ellentmondásos életútra.

Andres Veiel lehetőséget kapott arra, hogy felfedezze a híres náci propagandafilmjeiről ismert Riefenstahl hatalmas, hétszáz dobozból álló személyes archívumát. Ennek köszönhetően elkészítette a filmrendező talán legbonyolultabb és legárnyaltabb portréját. Ez a mű nem a moralizálásra törekszik, nem akarja kategorizálni vagy a spektrum egyik végére helyezni a rendezőt; ehelyett arra összpontosít, hogy egyensúlyba hozza a nő bűneit és erényeit, ezzel párhuzamosan feltárva a komplexitását és ellentmondásosságát.

Leni Riefenstahlt nemcsak a múlt század egyik legellentmondásosabb művészeként, hanem a nácik propagandistájaként is számon tartják. Az Akarat diadala és az Olimpia című filmjei a tökéletes test imádatát, illetve a felsőbbrendűség és a győzelem ünneplését mutatta be - ugyanakkor ezek a képek a tökéletlenek és gyengék megvetését is magukban hordozták.

Riefenstahl esztétikai világa napjainkban talán soha nem volt ennyire releváns - de vajon a filmjei mögött megbúvó rejtett üzenetek is megfelelnek a mai kor kihívásainak?

A film a rendező örökségében fellelhető dokumentumok – beleértve személyes felvételeit, hanganyagait és leveleit – révén kutatja ezt a kérdést. Az alkotás hangsúlyozza Riefenstahl életrajzának részleteit, miközben gazdag történelmi háttérbe ágyazza őket, így új perspektívát kínál a nézők számára.

Riefenstahl a nácizmus összeomlása után a tagadás állapotába került – azt hangoztatta, hogy nem volt tudomása a holokausztról, és soha nem ismerte el a felelősségét. Mindezek ellenére ügyesen formálta meg örökségét: személyes irataiban fájdalmát fejezte ki "meggyilkolt eszméi" miatt.

A filmben Veiel eddig ismeretlen, nem publikált dokumentumok segítségével igyekezett feltárni Riefenstahl bűnösségét és felelősségét. Célja az volt, hogy mélyebb betekintést nyerjen a művésznő életébe és munkásságába anélkül, hogy felmentő ítéletet hozott volna róla. Ahogy ő fogalmazott,

Az, hogy egy személyt megértsünk, nem azonos azzal, hogy szimpátiával viseltessünk iránta. Az előbbi azt jelenti, hogy próbáljuk felfogni a gondolatait és érzéseit, míg az utóbbi inkább az érzések és a vonzalom kifejezését jelenti.

Riefenstahl esetében nehéz volt az együttérzés, főleg nézői szemszögből. Ezt az új dokumentumfilm jelenetei is tükrözik. Tanúi lehetünk, ahogy a rendezőnő a kamerák előtt hamis állításokkal állt elő, elkerülte a kényes kérdéseket, vagy éppen összeomlott az interjúk során. Fokozottan érzelmes pillanatokban kiabált, dühöngött, vagy egyszerűen nem jelent meg. Múltját nem vállalta fel, vagy legalábbis nem úgy, ahogyan azt sokan elvárták tőle.

"A történet nem csupán a személyiségének finom felfedezéséről szól; éppen ellenkezőleg, ez a munka romboló jellegű is. Valamit le kell rombolnunk, hogy valóban mélyebbre láthassunk." - nyilatkozta a rendező, amikor Riefenstahl karakterének megformálásáról beszélt.

Riefenstahl hagyatéka, melyet gondosan kategorizáltak, lehetőséget adott Veiel számára, hogy szervesen beépítse az anyagot a narratívába. „A dokumentumok közül bizonyos elemeket kiemelünk, míg másokat, amelyek számunkra kevésbé lényegesek, eltakarunk. A válogatott fényképek segítségével Riefenstahl öregedésének történetét meséljük el, vagy éppen ellenkezőleg, az 1960-as évek anyagának felhasználásával újra fiatalos perspektívába helyezzük” – osztotta meg gondolatait a rendező.

A film narratívájának kulcsfontosságú aspektusát a talk show-kból és tévés interjúkból származó részletek képezik, amelyek nem csupán információátadásra szolgálnak. A néma, lassított felvételek lehetőséget adnak arra, hogy a közönség alaposan megfigyelje a nő mozdulatait és arckifejezéseit, így mélyebb betekintést nyújtva a karakter érzelmi világába.

Nézőként egy különös helyzetbe kerülünk: két tűz közé szorulunk. Egyrészt világosan érzékeljük a morális dilemmákat, és elborzadunk a tudatlanság súlyos következményeitől, másrészt viszont nem vonhatjuk kétségbe Riefenstahl páratlan tehetségét. Vizuális nyelvezete, a filmkészítéshez való hozzáállása és forradalmi újításai mérföldkövekké váltak a filmtörténet alakulásában. Ő volt az egyik első dokumentumfilmes, aki...

Hitler támogatása nyilvánvalóan nagy lehetőségeket teremtett a minőségi felszerelésekhez való hozzáférés terén, de ez már egy másik történet... A filmjei lenyűgözőek, látványban gazdagok és esztétikai szempontból is figyelemre méltóak voltak, ráadásul a rendezőnő maga is kiemelte ezt a vonását a munkájának.

Mivel Riefenstahl elutasította élettörténetének klasszikus fordulópontját, és élete végéig kitartott legendái mellett - semmit sem bánt vagy kérdőjelezett meg -, dramaturgiai szinten ez azt jelentette, hogy a filmből hiányzott egy harmadik felvonás. Veiel végül rájött, hogy

A rendező egy érdekes párhuzamot fedezett fel a moszkvai parádé képei és a pekingi téli olimpia megnyitója között. A moszkvai eseményen Putyint alacsony szögből, a menetoszlopokat felülről bemutatva örökítették meg, míg Pekingben a látványos olimpiai esztétika hasonló hatást gyakorolt a nézőkre. Leni Riefenstahl életművének és hatásának százéves története kulcsfontosságú lehet a manipulációs technikák mélyebb megértéséhez, amelyekkel a modern világban is szembesülünk.

A film országos premierje 2025. február 27-én kerül megrendezésre a mozikban.