Zárt ajtók mögött már régóta ismerik a választ: bármikor kitörhet a következő jelentős konfliktus.

Az év végén véget ér Kínában a 14. ötéves terv, és a politikai elit már gőzerővel készül a következő ciklus stratégiájának kidolgozására. Elemzésünk célja, hogy feltérképezzük, milyen hatásokkal járhat mindez a Távol-Kelet békéjére nézve, miközben áttekintjük a jelenlegi álláspontokat és véleményeket.

Valóságos politikai nagyüzem indult be Pekingben, mivel viszonylag gyorsan meg kell alkotni a következő ötéves tervet. Október 20-án a Kínai Kommunista Párt (CCP) a fővárosban tartott zárt ülést, ahol Hszi Csin-ping elnök ismertette a 2026 és 2030 közötti ötéves tervet, amelyet jóvá is hagytak. A dokumentumról hivatalos részleteket nem hoztak nyilvánosságra, annyit lehet tudni, hogy a különböző pártvezetők javaslatai alapján állították össze. A négynapos ülésen a Központi Bizottság 200 szavazati joggal bíró tagja vesz részt, valamint további 170 póttag. A terv kulcsfontosságú időszakban született meg, mivel Pekingnek számos kihívással kell szembenéznie, kezdve Donald Trump amerikai elnök vámháborújával. Bizonytalanságot jelent továbbá, hogy a gazdaság több problémával nézhet szembe a következő években és a növekedés üteme várhatóan is lassulni fog.

Fel kell készülnünk arra, hogy számos új kihívás és kockázat vár ránk, amelyeket meg kell tanulnunk kezelni.

- jelentette a Hszinhua állami hírügynökség.

A gazdaság szempontok mellett Kínának egyértelműen a biztonság fogja a második (első?) legfontosabb témát jelenteni. A 2026-2030-as tizennyolcadik kínai ötéves terv részleteit várhatóan a jövő márciusi ülésig titokban tartják, akkor viszont felfedhetik mindezt a nagyközönség előtt is. A Global Times elsősorban a technológiai, gazdasági és kereskedelmi előrelépést hangsúlyozza, jelezve, hogy a kommunikációs panelekben bizonyosan ez fogja vinni a prímet, de az elmúlt időszak jelei arra utalnak, hogy a zárt szobákban militáns gondolatok is megfogalmazódnak.

A kínai elnök, Hszi Csin-ping, korábban kifejezte, hogy 2027-re a Népi Felszabadító Hadsereg (PLA) készen kell állnia Tajvan megszerzésére. E kijelentés mögött rejlő zavaros üzenet azóta is megosztja a katonai elemzőket, akik találgatják, hogy ez pontosan mit is takar. Az egyik értelmezés a legdrasztikusabb forgatókönyvet vázolja fel: a PLA nagyszabású inváziót indít a vitatott sziget ellen. Ezzel szemben egy másik nézőpont szerint csupán üres erőfitogtatásról van szó, és nem várható komoly támadás. Ez a dilemma a közeljövő legfontosabb kérdései közé emelkedik. Bár a vélemények széles spektrumot ölelnek fel, Hszi Csin-ping világosan jelezte, hogy a hadsereg felkészítése számára kiemelten fontos. 2025 szeptemberében Pekingben nagyszabású katonai parádét rendeztek, ahol a legkorszerűbb technológiákat is bemutatták. Ez az erődemonstráció kétségtelenül célba talált: a világ számos katonai szakértője azon fáradozik, hogy megfejtse az egyes felvonultatott eszközök potenciális képességeit.

Kína híres arról, hogy a belpolitikai eseményekről és katonai fejlesztésekről csupán szűkös információk kerülnek napvilágra. A kísérleti járművek megjelenése rendkívül ritka, de amikor mégis megtörténik, Peking célja egyértelmű: demonstrálni kívánja a világnak, hogy aktívan dolgozik olyan technológiákon, amelyek a jövő hadseregének szerves részét képezik. Jelenleg számos olyan prototípus létezik, amelyről eddig nem adtak számot a második világháború végének (a helyi politikai retorika szerint Japán legyőzésének) nyolcvanadik évfordulóján tartott felvonuláson. Ezek a nem véletlen megjelenések azt jelzik, hogy Kína ambíciója, hogy felzárkózzon az Egyesült Államok katonai ereje mellé, egyre inkább valósággá válik. Eközben a sziget körüli nagyszabású hadgyakorlatokkal folyamatosan riogatják a térség országait, bemutatva a legmodernebb haderejüket.

Tajvanon jól tudják, hogy a szomszédos Kína nem csupán egy komolytalan papírtigris, hanem egy valódi katonai erő, amely éles karmokkal rendelkezik. A politikai vezetés ennek megfelelően elkötelezett az ország védelmi stabilitásának fokozása mellett, amelynek részeként bemutatták az új Nemzetvédelmi Jelentést. Ebben a dokumentumban világosan kifejezik, hogy a kínai agresszióra készülnek fel, és ennek érdekében a saját hadiipari kapacitásaik megerősítésére összpontosítanak. Egy másik lényeges fejlemény, hogy figyelemmel kísérik az ukrajnai konfliktus eseményeit, és az ott szerzett tapasztalatokat igyekeznek beépíteni a saját stratégiáikba. Ennek középpontjában az aszimmetrikus hadviselési taktikák elsajátítása áll. Ez azt jelenti, hogy kisebb, költséghatékony és könnyen előállítható fegyverekre – elsősorban drónokra – helyezik a hangsúlyt, mivel ezekkel nehéz védekezni, ugyanakkor jelentős károkat tudnak okozni, különösen a nagyméretű katonai járművek és felszerelések ellen. Ez a megközelítés különösen fontos lehet, ha a jövőben a konfliktusok intenzitása növekszik, és Tajvan számára létfontosságúvá válik, hogy innovatív és rugalmas megoldásokkal válaszoljon a fenyegetésekre. A modern hadviselés jellemzően nemcsak a hagyományos erőforrásokkal, hanem a technológiai újításokkal is összefonódik, így Tajvan célja, hogy a legújabb fejlesztéseket integrálja a védelmi stratégiájába, biztosítva ezzel a nemzeti szuverenitás védelmét.

Kína valóban ambiciózus katonai akciókat tervez, amelyek során elkerülhetetlenül be kell vetni az ország legnagyobb hadihajóit is, amelyek potenciálisan kiemelt célpontokká válhatnak.

Peter Mattis, a Jamestown Alapítvány elnöke október 21-én egy tajpeji nemzetközi fórum keretein belül kifejtette, hogy Kína szándéka egy "új globális rend" létrehozása, amelynek kulcsfontosságú eleme Tajvan elfoglalása. Beszédében azonban nem csupán a kínai ambíciókat kritizálta, hanem a tajvani kormány politikáját is. Mattis úgy véli, hogy a tajpeji vezetés 2008 és 2016 között, amikor a Kuomintang (KMT) irányította az országot, "álmélkodott", mivel a Kínával való közeledés érdekében háttérbe szorították a védelmi képességek fejlesztését. A Demokratikus Progresszív Párt (DPP) hatalomra kerülése bizonyos változásokat hozott, de a szakértő véleménye szerint a fegyverkezési programok üteme továbbra sem elegendő a helyzet kezelésére.

A tajvani belpolitika színpadán éles viták zajlanak a fegyverkezés üteméről, amely komoly dilemmákat vet fel. A parlamenti helyzet igencsak bonyolult, hiszen az ellenzék, amely a képviselők többségét adja, Kínával barátságosabb viszonyt szorgalmaz. Laj Csing-tö elnök ambiciózus célt tűzött ki: 2030-ra a védelemre fordított GDP-arányos kiadások elérjék az 5%-ot. Ez jelentős lépés, de Washington elvárásaihoz képest még mindig csekély. Elbridge Colby, az amerikai védelempolitikai államtitkár, nem titkolta, hogy ideális esetben a 10%-os arányt tartaná kívánatosnak. Ez a cél azonban még a DPP számára is túlságosan meredeknek tűnik, így nem vállalják a megugorhatatlan szint teljesítését. Annak érdekében, hogy a Donald Trump amerikai elnök és kabinetje kedvében járjanak, a tajpeji tisztségviselők minden lehetséges utat keresnek az Egyesült Államok legnagyobb hadiipari szereplőivel való közös fejlesztésekhez. Ez a törekvés egy olyan stratégiai irányvonalat képvisel, amely nem csupán a katonai képességek növelésére irányul, hanem a két ország közötti kapcsolatokat is szorosabbra fűzheti.

A kissé ellentmondásos kommunikációval rendelkező nagyhatalom vezetése számára is világossá válhat, hogy elköteleződésük megerősítése elengedhetetlen.

Washington új prioritásait jól tükrözi, hogy Dan Driscoll, az amerikai hadsereg vezetője kijelentette: Kína "robbanásszerű fenyegetést" jelent. Ezzel arra világított rá, hogy az Egyesült Államoknak a jövőben egyértelműen erre a kihívásra kell összpontosítania.

Úgy vélem, hogy a kormány és a hadügyminiszter prioritásainak értelmében Kína a legjelentősebb kihívást jelenti.

- tette hozzá.

Fontos megemlíteni, hogy bár a stratégiai prioritások között ez a téma nem kap kiemelt figyelmet, a belbiztonsági kihívások továbbra is komoly problémákat vetnek fel. A stratégiai dokumentumok egyre inkább a kábítószer-kereskedelem és a határellenőrzés irányába mozdulnak el. Azonban nem minden érintett számára lesz ez a változás egyformán hatékony: Samuel Paparo admirális, az Indo-csendes-óceáni Parancsnokság (INDOPACOM) vezetője hangsúlyozta, hogy a "haza a Csendes-óceánon van", így utalva arra, hogy a meglévő helyzet fenntartása elengedhetetlen, amelynek egyik kulcseleme Tajvan szerepe lehet.

Az Egyesült Államok esetében nem meglepő a "stratégiai kétértelműség" alkalmazása, amely egyfajta bizonytalanságot teremt az álláspontokban. Ezzel a megközelítéssel Washington arra törekszik, hogy fokozza elrettentő erejét a potenciális ellenfelek, különösen a nagy riválisok irányában. Peter Mattis azonban egy figyelemre méltó részletre hívta fel a figyelmet, amely még inkább árnyalja ezt a stratégiát.

érdekeltté teheti Washingtont abban, hogy a védelmi ernyőjét kiterjessze a szigetre: a hírszerzési információk.

Tajvan jelentős tapasztalattal rendelkezik a kínai helyzet kezelésében, és részletes információkkal bír Kínáról. A két nagyhatalom közötti vámháború közepette Amerika számára elengedhetetlen, hogy hozzájusson minden rendelkezésre álló hírszerzési adathez. A következő időszak kulcsfontosságú lehet a versenyfutás szempontjából, amely a sziget jövőjére is komoly hatással bírhat. Trump egy átfogó megállapodásra készül Kínával, amelynek érdekében több személyes találkozó is várható, az elsőre október végén Dél-Koreában kerül sor. Ha sikerül megkötni a régóta vágyott kereskedelmi egyezséget, néhány vélemény szerint Washington akár fel is oldhatja a Tajvannal kapcsolatos védelmi intézkedéseit. Ez a lehetőség aggasztja Tajpejt, de az amerikai elnök korábbi kijelentései – miszerint "Hszi Csin-ping megígérte neki, hogy Kína nem támadja meg Tajvant, ameddig ő hatalmon van" – némileg reményt adhatnak számukra.

A Távol-Keleten a feszültség továbbra is érezhető, azonban úgy tűnik, hogy a konfliktusok "frontvonalai" egyfajta stabilitásra leltek. Minden érintett fél azt a tudatot erősíti magában, hogy az elkövetkező években ez a "stratégiai nyugalom" bármikor megszakadhat. Az 2030-ig terjedő időszak rengeteg izgalmat ígér, de védelmi és biztonsági szempontból valószínűleg nem kell számítani drámai fordulatokra. Peking az 1949 óta tartó következetes politikájával folyamatosan hangsúlyozza a sziget területi igényét, és...

Az elmúlt évtizedek során fokozatosan kiépített helyzetét valószínűleg nem fogja könnyen feladni: Kína biztosan a legmagasabb fokozatra kapcsol, hogy növelje a nyomást a szigeten.

Márciusig még türelemmel kell lennünk a részletek megismeréséhez, azonban a legfontosabb kérdésre a közönség valószínűleg nem kap választ: vajon Kína támadni fog-e? Még ha rendelkezésükre áll is a válasz, valószínű, hogy senki sem fogja felfedni, különösen ilyen zűrzavaros időkben, amikor a politikai helyzet szinte napról napra átalakul.