Zöld pestis terjedése figyelhető meg a hazai vizekben: hatalmas anyagi veszteségeket idéz elő.

Egy Amerikából származó invazív növényfaj, a nagyvirágú tóalma, egyre inkább elhatalmasodik hazánk vizes élőhelyein. Terjedése nem csupán ökológiai egyensúlyunkat fenyegeti, hanem milliárdos nagyságrendű károkat is okoz, komoly veszélyt jelentve a helyi ökoszisztémákra.

A figyelemre méltó jelenségre Jakab Gusztáv, a biológia és ökológia szakértője, valamint szenvedélyes természetfotós, Facebook-bejegyzésében világított rá, amelyet a 24.hu portál felfedezett.

A biológus véleménye szerint az enyhébb telek és a nyárra jellemző hosszú, forró vegetációs időszak kedvez a szubtrópusi fajok elterjedésének, ami hátrányosan érintheti a hazánkban őshonos növényeket. Ez különösen érvényes a nagyvirágú tóalma esetére, amely szintén szenvedett a változó környezeti feltételek következményeitől.

Az eredetileg Amerika trópusi és szubtrópusi vidékein honos növényfaj dísznövényként került Európába, így Magyarországra is, ahol kerti tavak mellett találkozhatunk vele. A szakértő Békés város közelében, a Körös menti síkon készített lenyűgöző felvételeket a zöld pestisként ismert növényről. Megjegyezte, hogy a Tiszántúlon is egyre gyorsabban terjed, ami aggasztó tendencia a helyi ökoszisztémára nézve.

Terjedése miatt ma már minden túlzás nélkül ökológiai katasztrófáról beszélhetünk

- hívta fel a figyelmet Jakab Gusztáv, aki szerint a definíciót tekintve így nevezik azt, amikor egy hirtelen vagy tartós környezeti változás egy adott ökoszisztéma természetes egyensúlyát felborítja, és ennek következtében élőlények tömeges pusztulását, élőhelyek összeomlását vagy tartós károsodását idézi elő.

A területet több mint 25 éve ismerem, sok időt töltöttem itt fényképezéssel is. Egykor fajgazdag, tündérfátylas-sulymos hínárnövényzet borította, amely még őrizte a Kis-Sárrét emlékét. Ez a gazdag ökoszisztéma azonban néhány év alatt teljesen megsemmisült!

- fűzte hozzá, kiemelve, hogy a természeti kár akár milliárdos mértékűre is rúghat.

A nagyvirágú tóalma nem csupán az őshonos növényfajokat sodorja veszélybe, hanem a vízfelszínt is teljesen elborítja, ezzel megakadályozva a napfény és az oxigén bejutását. Ennek következményeként a halak és egyéb vízi élőlények pusztulásához vezethet, hosszú távon pedig ökoszisztémák összeomlásával fenyegeti a vízi élőhelyeket. A növény eltávolítása rendkívül bonyolult és költséges feladat, így terjedése szinte elkerülhetetlenné válik. Ha a helyzet nem változik, az öntözőrendszerek és csatornák eltömődéséhez is vezethet, ami jelentős gazdasági károkat okozhat.